Világvége
Ma sem történik semmi rendkívüli
Bármennyire is szeretnék azt hinni
Az emberek a világvége hangulat
Csak a szupermarketeknek kedvez
Fertőtlenített vásárlókocsik keltik
A biztonság érzését túlórázik minden
Polcfeltöltő ők csak a nap végét
Várják nem a világét nem győzik
Hordani a raktárból a lisztet
Cukrot és ásványvizet a polcok
Között ahol az eldobható pelenkák
És az illatos nedves popsitörlők
Vannak szépen sorban elrendezve
Ott nyúlok először telefonomhoz
Hogy megnézzem írtál-e majd a
Leveleim is ellenőrzöm de ott sem
Jelentkeztél a pánik számlájára
Írható beteszek még két halkonzervet
A kosárba majd mandulástejet teljes
Kiőrlésű zsemlét és hallgatódzom
Sem trombitaszó sem más égi jel
Csak a pénztárgép csenget torzít a
Hangosbemondó nyugtatja a vásárlókat
Ne aggódjanak holnap is lesz ahol
Elköltsék pénzüket lesz minden földi
Jó és akciós termék csak a polcfeltöltők
Szitkozódnak magukban mennydörgésre
Villámlásra várok egy hatos csomagolású
Puliszkaliszt döndül a padlón senki nem
Siet oda az elárusítók is leszarják ahogyan
Azt is hogy nem írtál és kettőnk világának
Vége még az az ősz copfba kötött hajú
Próféta sem aki a banánokat rendezgeti
Csak rám néz de tanácsot ő sem ad
olaszok
húszhúsz márciusában, amikor a
karanténba zárt olaszok erőt vettek
az elkeseredésen és csokroslag ültek
ki ablakaikba erkélyeikre majd együtt
énekeltek de még az újságok címlapján
az állt mindannyian tisztában vagyunk
vele hogy milyen súlyos most a helyzet
bár itthon ez korántsem volt igaz sőt
Olaszországban az utcák terek kihaltak
több mint 15 ezren betegedtek meg és
naponta több százan belehaltak húszhúsz
márciusában amikor minden hír a rettegés
démonát idézte és számok határozták meg
az emberéleteket mint egy rohadt háborúban
amikor országok bénultak meg otthonaikba
rekedt családok tehetetlenségük tavaszán
az isteni erőre vártak hogy ő majd megmondja
mi a jó mit és hogyan kell tenni én azon
keseregtem hogyan hagyhattam a szerelmet
elillanni szép szemed árnyai közé a puha
fényt elbújni és úgy gondoltam hülyeség
kiállni az erkélyre énekelni még részegen
sem tenném és látni sem akartam senkit
aztán már az olaszok sem énekeltek
csendben gyászolták halottjaikat én is
elkezdtem számokban határozni meg
az életemet összeadtam az együtt-napokat
majd kivontalak belőle és kijött amit már
tudtam hogy egy nagy szar ez az egész…
járvány
a román járványügyi hatóságok a koronavírus-terjedés
megfékezésére vonatkozó döntésétől illetve a szakhatóság
által megfogalmazott ajánlásoktól függetlenül döntöttél
úgy élned kell a tőlem mentes életedet mert nem boríthat
fel a szerelem minden szabályt nem rombolhatja csodaszép
külön-külön életünket mert egyszer úgyis elmúlik mert ugye
elmúlik minden és megnyugtató igazoló válaszom hiányában
tovább folytattad hogy csitulni fog a szenvedély... és akkor
mit tennénk?
nem tudtam válaszolni de szép csendben átírtam a történetet
a te ő lett ahogyan az én is az akkort mint egy választófalat
eltoltam vissza egy teljesen ismeretlen időbe majd előre egy
másikba rángatva a két ő-marionettet hogy lásd mindez csak
a díszlet része s a szereplők is ugyanúgy változnak akár a
szövegkönyvek a legjobb mondatokat ezerszer leírták ki- és
felcserélve a szavakat a legszebb versek is arról szólnak de
a szerelem a szabály
aztán három nap múlva ismét írtál de én már karanténba
helyeztettem magam a román járványügyi hatóságok a
koronavírus-terjedés megfékezésére vonatkozó döntésétől
illetve a szakhatóság által megfogalmazott ajánlásoktól
függetlenül elzárva magam tőled minden csatornán és bár
olvastam kétségbeesett próbálkozásod nem írtam vissza
várj türelemmel mert egyszer úgyis elmúlik mert ugye
elmúlik minden…
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. júniusi számában)
