Fenyvesi Ottó: Kanizsa, Kamilla, tanya

2020. február 26., 06:58
Ámmer Gergő: Alvó (andezit, 24 × 34 × 30 cm, 2016)

Kalapáti Ferinek

 

Selyemkék az ég,

puha a levegő,

olyan légkondicionált.

 

Bréking – futnak a hírek:

Putyin bírja a hideget,

elhunyt a Titanic utolsó túlélője,

zárt osztályon marad a fényevő,

csipsszel lőnek ufót a norvégok.

 

Valakik műholdakról figyelnek bennünket,

de még mindig hisszük, hogy a világ megjavul.

Igyekszünk tűrhetően lenni a bőrünkben,

amíg ki nem rántanak belőle.

 

Írod: ma reggel – tekintettel a hidegre –

magadra kaptad azt az irhád,

amit még anyád vett gimnazista korodban.

Kicsit kopottas, de meleg, mint a szíved,

amikor a régi szép időkre gondolsz

– duhaj nyolcvanas évek –,

a kanizsai járásra, a tanyádra,

a kamillaföldekre, a sympós bulikra,

a kemencében kunkorodó malac farkára.

 

Tekintetünk olykor a múltba réved,

miközben – ezerrel – a jelenben élünk.

Viszont a konyhakések éle tompul.

A Béla meg Temerinben csorbul,

őt sem láttuk már ezer éve.

Igaz, önmagunkkal is egyre

ritkábban találkozunk.

 

Írod még: most sem vagy otthon,

húzod az igát. Jó lenne tudni, merre.

Az biztosnak tűnik, hogy te húzod

majd a rövidebbet, de azt is kell valakinek.

A rövidebb is valami.

 

Semmi sem múlik, és mindig minden más.

Viszont változatlanul szeretjük az életet,

és mindenkit, aki ott volt azon a tanyán.

 

(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2020. január 18-i számában.)