és elkészíteném az aranylétrát minden
irányba. nagy malomkerék-csillaghoz
hasonlítana. véletlen évekkel kitölteném
a létrafokok közötti űrt – kékes fény
áradna onnan.
reszkető kézzel csak megérintenéd,
és mormolnál mély varázsigét
– míg arcod az időt szitálná,
elindulnál időhavazásban az
aranylétra fokain – bármely irányba.
és látna téged az idő szép gyermekkora
elsuhanni – és térdre omlana
és kérne – hadd játsszál vele
meg nem született dolgok porában.
ha elfáradnál az utazásban,
becsöngetnél a jövőhöz éjszakára;
hanyatt fordulnál tapogatózva és
figyelnél – élesen:
végigkocogna szemed előtt az,
ami eljövend – törékenyen,
mint egy sor üvegpalack
áttetsző gyökérszellemekkel
és tudnád – egyetlen rosszul vett
lélegzet elég, hogy a félelem perce
megtorpanjon, megszoruljon benned,
mint tenyérben a gyík –
és látna téged az idő vénkora
elsuhanni – és térdre omlana
és kérne – hadd játsszál vele
magukba pusztult dolgok porában.
te leszorítanád forró szemhéjad,
csukott szemmel jönnél a megkopott
létrafokokon vissza, miként a
gyertya lángja – hajlongva
időhófúvásban –
MÍG ÉN HIÁNYOD SIVÁR JELENÉBEN
VÁRNÉK RÁD EGY NYÁRIKERTBEN –
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. szeptember 12-i számában.)