Gažík Viktória: Versek

2022. június 09., 16:45
Szakáll Ágnes: Ezt a lakást már leltárba vették az illetékes szervek (olaj-tojástempera, vászon, 140 × 187 cm, 1980)

Melléklet

Ott hagytam magam a könyvespolcodon.
Abban a béna tiniregényben, amit félévente újraolvasol.
Ha kérdik, azt mondod, hogy neked ez kimaradt.
Azt is mondod, hogy az alábecsült mellékszereplő rám emlékeztet.
Gyakran panaszkodsz, hogy a folytatásnak róla kellene szólnia.
Hogy lázadni kell a rendszer ellen, nem porosodhatunk örökké a könyvespolcon.

Újabb fél év telik el, innen nézem, hogy múlik az idő.
Hogy nőnek a ruhakupacok a sarokban, hogy sosem veted be az ágyad.
Hogy már hetek óta ugyanabból a bögréből iszod a kávét.
Egyik történetből járok át a másikba, várom, mikor emelsz le újra a polcról.
Azt kéred, legyek tisztánlátó, de itt csak por van és sötétség, semmit se látni.

Kiköltöztél a gyerekszobából, a könyveket magaddal vitted.
Nézem, ahogy kopik a lakk, és arra gondolok, ideje lenne port törölni.

 

Repedések

Repedésed vonalát ölti magára a hasfal.
Meredek lejtőkből szültem katedrálist.
Arcod pihéiben láttam magam lakni.
Dalra fakadtan könyörögtem érted.
Méltó sosem voltam kegyelmeket kapni.
Testem idegenkéz-barlang.
Petefészkeim mindenségférgek lakják.
Csended nem ismertem, csendeddé lettem.
Repedésem vonalát ölti magára a csempe.

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2022. májusi számában)