Láng gyúlt folyóinkban!
Néha egy madár siklik
a fényen át – itt későre jár.
Átkelve a dolgok túloldaláról
megfejtjük az éjszaka tiszta
valóságát –
---
Ismerem a reggeleket beleőrülve
a tenger és sivatag hálójába –
arcokat csiszoló mozgással
töltve újra nyomait.
Tüdőláng létkolostora
a dél perzselő sűrűségében –
okítjuk az algát a halat
a levegő színéről az ember történetéről
esténként nevettetve őket
az ijedt polip áttetsző tintájában
---
oly frissen érkezik e reggel
törékeny porcelánnal telt szemedbe
szivacsos nap
hosszú gyapjúcsókja
e test egésze el-elmarad valamerre éjszakára.
Bálint Tamás fordítása
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. decemberi számában)