Derűvel és enyhe stresszel
nézelődöm –
kandi ember, ki csak egyszer
él e földön.
Két szememben föl-le dőlve
ring a tájék –
zöld örömre hív e pörge
hintajáték.
Hallom száraz fenyveserdők
rezzenését –
szívemen kő a kesergő,
messze részvét.
Nő és múlik. Magához von.
Folyton itt van.
Minden gondom: csodálkoznom
holtomiglan.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. december 19-i számában.)