Győri Orsolya: Jókai kertjében

2021. november 17., 07:50
Csáki Róbert: Zárt kert II. (olaj, vászon, 95 cm, 2010)

Jókai elnézi, mi van a levélre írva: kertjében
pusztít-e a filoxéra? Ujjbegye a fonákra tapint,
mint aki tenyérből olvassa a sorsot, Isten mivel
csap, ront ágat-bokrot. A nemzet sorsán már nem

 

morog. Megteszi helyette más. Ő trágyát kever,
árkot ás, diktál vagy fát nevel. Ember-kertész
legyen az Úr, ha nem akadályozza jó modor,
hogy metssze a túlkapást és jót nevessen.

 

Nincs szebb, mint a nemesített rózsabokor,
tudta ezt Gül baba is, a nemes rózsadoktor.
Meg a rózsavizet előállító régi szerzet,
de ezt megírta rég, csak lábjegyzet; s legyint.

 

A botanika törvényei ismeretesek előtte,
de a történelem szálkáitól még viszket. Hogy
mije? Tán a lelke. Meg a tenyere. S tudja jól,
megint fizetni fog. Vadhúsként növekszik benne,

 

két gondolat között, a „mi lehetett volna” csíra.
Elkerülhető-e, ha tudjuk, hogy jön a filoxéra?
Mit tehet a szőlő? Fusson-e tova, gyökeret
eresztve távoli árkokba? De minek? Csak mert

 

nem tudja, hogy e spóra-ütegek mindent levernek,
s ha már a levegőben az ellen, talán ne lélegezzen?
Vagy mantrázza: ez csak egy éra, hogy itt a filoxéra,
de kertészre várva, élj bölcsen, míg üt a végső óra?

 

Hol az a kertész? Félve körülnéz. A nap süt,
felhők fodrozzák a kék boltozatot, a díszlet remek.
Valaki biztos írja a jelenet-szövegeket, hisz súgó,
az van, ő hallja most is. Halántékán az ér remeg.

 

(Az alkotás az Egy a természettel című pályázatunkon különdíjban részesült.)