Három szerelemből
kettő magától hal
Ne özvegy, de ragadozó
légy, mint ki friss húst tép és fal!
Csontjukat vesd a tűzre!
Égjen harmadik lángja!
Hamván halálod
Toll rebben
sosem szűnő szárnyalásra.
(Karantének)
Előretolt Helyőrség | Karantének – Pályázat Az Előretolt Helyőrség szerkesztősége a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Petőfi Irodalmi Ügynökség támogatásával nyílt pályázatot hirdet írók, költők számára. A szerkesztők által közlésre elfogadott pályaműveket a lehető leghamarabb kifizetjük, így segítve a magyar szerzőket. A felhívás 2020. május 31-ig érvényes.
A belső vázak mozdulatlanságábanhamuszürkére üszkösödik porhüvelyem.Idehallani a széttört idő fájdalmát –a rések szűkösségében nyílok ki;hol kinövöm a kinőhetetlen magamat.
Szégyellhetném magam, de olycsodás a zöld, a csöndre nincsszavam, elkorhad majd a föld.A tévedés talán ölel
majd másikat, nem folytatomtovább a néma árnyakat.
Nagy hegyek meredélyéről leérve,kis halmon, a fűben, elheveredtem,valamivel arrébb, a hegymögött, divatba jött isméta mályvaszín, s a szükségállapot
némán hullóalmáriumgomba fáradtanszikrázóöreg tejúton
Meg kéne házasodnom,hogy valaki majd vigyázzon rám,amikor magatehetetlenül bámulok magam elé.
Kerestem én a jót, amint lehet –reméltem illatod s a csábos ihletet.E száj virága múzsa rúzsa lesz,de jaj nekem, ha szívem gúzsa ez.
Az ég kérődzik – nyers műhavat.Fagyforrón, mit, miért nem szabad.Gépi pelyhek zendülésében,Zenél a táj – kacér fehéren?
Látom a végeken túlaz aranyló sivatagot,katarok, bogumilokfénylő fáklyáit.
Nagytestvérem, Olivérrám parancsolt,hogy én gyújtsak be maa bogrács alá.
Szelíden, az elvaduló kertbenGazzá silányuló virágokat nézveHallgatózunk ledöntött kerítések felett:Egyszer a mi időnk is eljön ittFestetlen, őszi vásznakonMegörökítve órát, napot, éveketPacsirta-győzelmet, keselyű-vereségeket
Helyőrség