Janáky Marianna: Interjú egy könyvvel

2021. május 03., 07:37

A könyvinterjú műfajpoétikája

Egy új interjúformát álmodtam meg. Interjú egy könyvvel. Nem a szerzővel, hanem a könyvével (identitást adva annak) „beszélgetek”. Elképzelésem szerint a könyvinterjú se nem kritika, se nem interjú, se nem próza, hanem ezek egyvelege. Esterházy Péter lemásolta Ottlik Géza Iskola a határon című regényét kézírással, és könyvként is megjelent, tudjuk. Ez adhatta hajnalban a tudatalattimnak az ötletet. Vagyis direkt antropomorfizálom, személyesítem meg a könyvtárgyat = az interjúalanyt. Több szépíró alkalmazott hasonló megoldást. Talán a megelevenedett tárgyak prózapoétikáját Mándy és Nabokov ültette el a tudatalattimban. Szinte azonosulok a könyvvel, kérdéseim kifejezésmódjával igyekszem visszatükrözni az épp „interjúra felkért könyv” stílusát is. A válaszok mindig szó szerinti idézetek a könyvből = másolás csak nem kézzel, ahogy E. P. tette, hanem a mobil mikrofonjának a segítségével. Tehát: csak a könyv idézeteivel válaszolok a feltett kérdéseimre, de nem mindig a könyvfolyamnak megfelelően, hanem ahogy jónak látom a kérdésre adható válasz kapcsán. A három pont mindig jelzi, hogy nem folyamatos a másolás, hanem a kötet másik részében olvasható épp a pár mondatos idézetrészlet. Ráadásul a kérdések számához passzoló extravagáns leütést is igyekszem mindig kitalálni.

 

Szellemhíd
Filip Tamás: Nulladik nap

Örülök, hogy kézbe foghattalak.
Magamra találtam benned.
Nagy ajándék: KIM!
Költő Irodalom Művészet egység. Lélekillúzióm veled.

1. Lélek-allúziók hová kerültek, lógnak saját kötélen,
vagy így menti meg magát egy nem isteni lény?
Te mit gondolsz?

Elhagyni unt rítusokat és újak rabjává válni észrevétlen,
…behívni magunkhoz az utcát, szobraival és
járókelőivel, ne ázzanak, öngyilkosjelölt zsebeiből
időben kivenni a köveket, és szótlan hazakísérni
eldobni akart régi életébe, egyetlen éjszakára egy
kóbor kutyához szegődni, kitartóan követni, bármerre megy,
…és énekelni úgy, hogy hajladozzanak a fák, könnyezzenek
a süket kövek.


mióta megmenekültél,
saját kaszkadőröd vagy; ha
zuhannál, igazid nem zúzza szét magát.
Másikadra pedig tolonganak a jelentkezők.


Igyatok több fényt, igyatok
az én emlékezetemre.
Nekem az örök sötétség marad.
…És a feketelisták
alján mindig volt annyi hely,
hogy odaírják a nevem.
…Avatar előttetek, avatar.


Megbabonázott klaviatúrán ütöm a billentyűket, és nem
az születik, amit akartam.
Ne akarj semmit. És mondataid
fölszikráznak a napviharban.

2. Szellemhíd a ködben szétmállik, a
múlt élettelen, s a költő
fél vagy él?
Szerinted?

A hőseim mind én vagyok,
de ők egymásnak nem ismerősei.


Az olvashatatlan naplót ki
írja cikázó betűivel lázasan,
mintha félne, hogy nem
éri utol magát soha?
Bábukat küld ki az utcára,
hogy éljenek helyette,
harcoljanak, ha kell,
botladozzanak, sírjanak, ha
elveszítik, akit szeretnek.


ahogy befelé mosolyognak.
Hogy min és miért, titok marad.


Úgy szeretem őket, hogy
elégiáikhoz igazodik a szívverésem.
Lépteim tempója miattuk
oly méltóságteljes és megfontolt.
Amikor futok, az ő dallamaik
tartják bennem a lelket.


a város puszta díszlet, és egymásba
ér a szégyen és a félelem.
Minden park sírkert, és mindenkit
bevisznek, akinek virág van a kezében.


Szeme az egészet fogja át, de
csak sorról sorra tud
haladni, s még így is csak
botladozva, mert megszédül attól,
amit mond a könyv.
Az érthetetlen és a titokzatos
úgy van összevarrva benne, hogy
ne lehessen szétszakítani.
A mámor meg csak jön magától,
hát inkább le se fekszik, hogy
ne tudja kialudni.
… A magzat is anyát növeszt
önmaga köré és minden nap
eszik belőle.

3. Zápor hangjára ünneptelen
kopog a szerelem,
benn a sejtekben végleges.
Számodra ez mit jelent?

Pillantásod eltörli nyomaim, benned
folytatódom. És emlékezem, mi lesz
velünk.


Tudtam, egy egész
világot hagyok magára,
ha innen hazamegyek.
Hiányozni fogok neki, mint
a mondat végéről a pont,
és ő nekem, mint a tett,
amelyhez gyáva vagyok.
… Nézem a pipacsok
vércseppjeit, hallom, hogy
sikítanak a jázminok. A
föld és vadon között
egy pengeélen futok.


Zaklató álmod még zaklatóbb
ébredésbe emel. Pedig csak két
összezárt térdet kerestél,
ahol egyszarvú fejed megpihenhet.


Férfiak, kik nem ismerik egymást;
de ugyanazt a nőt szerették mind.
Az utolsó könnyedén legyőzi
a többit, lefogja ütésre lendülő
kezüket, és magához öleli az asszonyt.
Lehorgasztott fejjel állnak, de tudják:
a szerelem kibírja önnön múlását is,
csak ők halnak bele.


Láthatatlan szobrom valahol ott maradt,
…mint egy könyvből kivágott dedikáció helye.
…Védted magad, bár nem bántottalak,
észrevétlenül építetted körénk a romokat,
én közben törpe lettem, egyszerre hét.
Nevetek, morgók, okos vagyok,
tüsszentek, alszom, elpirulok és hallgatok.
S hogy tízen legyünk, kéne egy, aki csuklik,
egy, ki versben beszél mindig, egy, ki folyton
sírva fakad. Látod, csak rád gondolok, és
azonnal játszani kezdek, én hét vagyok,
te egy vagy, egyszerre erős és gyenge.


Valaki az ajtódon kopog.
Beengeded. És nem én vagyok.


Csukott szemmel is odatalálok,
emlékszem a kapukódra, és
a mélygarázsba bejutva egy
szempillantás alatt tehetnék
az autód ablaktörlője alá
egy verset, amit éjjel írtam.
…De tudom, hogy a legszebbre is
csak hallgatás volna a válaszod.

4. A leghosszabb óra az évek.
Lélekkaranténra kinyitva,
átgondolva kakofónia.
Mi a legelkeserítőbb benned neked?

Gyerekként karom kitárva pörögtem
diófák alatt a szédülésig, és azon is túl,
kíváncsian, hogy a szédülés után
mi jöhet még, miféle mámor
születik benn a zsigereimben.
És nem tudtam, hol vagyok, az ég,
a fák milyen kupolát építenek fölém.


Itt állok érveimbe zártam
gépek sorfala előtt,
mint egy tanonc.


Minden nézettségi rekordot
megdöntött az éhezőművész
műsora. Temetéséről nem
kell intézkedni, testéből
semmi nem maradt. De jön
-e majd valaki, hogy elárvult
ketrecét örökbe fogadja?


Lelkeket vittem a folyón.
Túlpartra? Forrásig? Torkolatig?
Oly mindegy már. Ők csendben
tűrték, hogy kormány és vitorla
közt botladozom.


Valaki öntsön végre egy csésze
teát a beteg idegennek, ha
már idehívtuk szegényt, ne kelljen
vért köhögnie, mikor a torta fölé
hajolva megpróbálja elfújni a százból
negyvennégy gyertya lángját.


Vakít egy nagy, dühödt igen,
pedig a kétségeimre bíztam magam.
Mintha egy fordított március
idusát írnánk: most Caesar öli
a maga sok kis ocsmány Brutusát.
Hivatásos túsz voltam egész
életemben, ám váratlanul
elbocsátott a Legfőbb Túszszedő.
…Szabad lettem, de egyre nehezebb
fütyörésznem, mert kavics-fogaimat
lassanként mind visszaköpködöm
az élet-folyóba. Szél tépdesi
száradó ingemet. Írhatnám:
vérezni kezd a szakadásnál,
de nem akarok versben hazudni.


Muszájkabátban ülsz, mint egy múmia.
Annyi árnyékot szívtál már magadba,
hogy szinte alszik a véred.
Pedig milyen tágas űr voltál!
Verseid, mint űrhajók keringenek még
most is, mert nincs hová leszállniuk.
A szívedből meg kicsinyke fekete lyuk lett,
ahonnan már semmi ki nem szökhet.

5. Félbevágott léggömb igaz, hamis fáj
-dalom. Semmi. Kereszteződés nincs érte, helyette.
Reflektálj, kérlek, erre!

A betűk városában milyen a közlekedés?
Csak a Vágy villamosa vagy van egyéb is?


Ők pillangókat dobálnak a lángba.
A versük is szörnyeteg.
A Barikád utcában laknak,
szavaik vezényszavak, de
még a hallgatásuk is megsebez.


Veszek egy nyálelszívót,
egy sajnálógépet,
egy műfüves pályát,
mire jönnek a moszkitók és a moszkoviták.
…Még maradt némi pénzem.
Mit vegyek rajta, szerintetek?
Dinamót vagy dinamitot?


Anyámban volt elég ösztrogén, és
bőven volt tesztoszteron apámban.
…szerelmükből én itt maradtam, és
van bennem elég mag, hogy
termékeny barázdákba szórjam.
…Vettem hát egy nagy füzetet, hogy
mindent beleírjak, amit tennem
kell a rám váró kétezer évben.
S mert inkább anyámra
ütöttem, mint apámra,
címnek ezt adtam neki:
hunn, új agenda.


Ha megkönyvesíti a szakadék-életet,
az író útja a poloskák közé vezet.
De abban biztos lehet,
hogy a Szent Szív magasan
trónol a lépcső felett,
és mindig hófehér marad.
Körbeállják a hősei, amikor
ajkát szóra nyitja.

Adatok halászává teszlek téged,
belőled uzsorást csinálok,
te pénzmosó leszel,
te emberkereskedő,
te pedig kuruzsolni fogsz.
Álnokok lesztek mind, és
hozzám hűségesek.
…Én majd eldöntöm,
mi marad belőle élet,
és mit írok bele a könyvbe.


A fekete hullámok gyászosan ringatóznak,
miközben pezsgő-ágyúlövésekkel köszöntik
egymást a részeg himnuszok.
…A tűzijátéktól visszanyerem szemem világát,
a petárdáktól elmúlik süketségem, és
végre tudom, hogy mi dolgom a földön!
Szabadegyetemet nyitok, délelőttönként
fellépek a katedrára és előadást tartok,
délután meg a padba ülök és hallgatok.


Az Igazság utca túloldalán
valaki hevesen integet nekem,
ahogy a zebrán át
futok hozzá, kit nem ismerek,
eszembe jut, hogy vigyáznom kell,
egyetlen autót se üssek el.


A jövő múzeum, még nem nyitott ki,
beállok jegyért a hosszú sorba.
Legyen interaktív, azt szeretném,
saját hangomon szóljon
a vers, amit meg sem írtam.


Nem bánok semmit,
mondja a kántor, és kezéből
fölszáll egy félbevágott léggömb.

6. Nyelvemlékek vanja van
vagy nincs is. Vanja lesz-e
-múltmája? Költők példája
mióta van, nincs átírva, akár
Angyal?
A véleményed elmondanád?

A költőnek legyen ékesszóló a dadogása.
Az ige legyen a testvére.
Tudjon sokkal többet, mint amennyit tanult.
…Vagy legyen övé a kalapács alá került tétel,
mert ha ő akar valamit, akkor senki többet.


Sok nyelvből őriz
emlékeket, de nem tudja már,
mi mit jelent. Cogito ergo sum,
Allegro barbaro, Csernobil,
Atomkraft? Nein danke. Szamizdat.
Tacepao. Szálem alejkum.
Mené tekél ufarszin.
À la recherche de temps perdu.
Winnie-the-Pooh és Winnetou.
Szalajka és Baradla. Nem tudja,
honnan jött és hova tart. Isa pur?


Féreglyuk. Ha tudnám, mit jelent.
Úgy érezném magam, mint akit egy
tölcsérből trombitált elő az Isten,
…jusson eszedbe, láttál egy semmiből
teremtett új világot, hirdesd hát te is,
még akkor is, ha kinevetnek érte.


Grál-kereső utamba már annyi mindenen
jutottam túl, de még többön maradtam innen.
Nem tudom, mióta tart, és hol vagyok éppen.
…Láttam, ahogy
Malevics festette a Fekete lyukat, láttam,
hogy Munch füldugót viselve dolgozott
a Sikolyon. Hajómat Nemo kapitány vezette
az Óperenciás-tengeren. De ki látott engem,
ahogy ülök a napon, a fedélzeten?


Reggel még fióka a nap.
Mohón tátogva nyeli a perceimet.
A kapkodva felhajtott kávéról
életem jut eszembe, az elharapott
köszönések, a megíratlan versek.


Egy eltévedt postástól mindenki olyan levelet kap,
amilyenre legtitkosabb álmaiban vágyott mindig.
És senki nem veszi észre, hogy nem ő a címzett.


Hétfőnként színházba jár, neki
kell széthúznia a függönyt akár
az Egy őrült naplója megy, akár
Az ember tragédiája.
…Szombatonként a mélybe
merül, hogy megkondítsa az
elsüllyedt katedrális harangját.


Az ihlet ugródeszkájáról
magunkat körömnyi
tóba vetni, és zuhanás
közben azt üvölteni: nem én kiáltok,
ti vagytok süketek!


Viszont a látás belsejében a semmi érti az embert.


A valóság élő emberekről álmodik,
s a világ nagy tűzfalára alpinista
angyalokat küld.

7. Haza a fantomvárosba megyek. Maradok. Miért?
Hogyan költő az ember és egyben a vég-e?
Te erről mit gondolsz?

Hazudnak
a vezércikkek és a kis színesek.
Már csak a gyászjelentések írnak igazat.


A világsztár hazarepült, vitt
mindent, ami mozdíthatatlan,
tapsot, füttyöt és nevetést.
A Géniusz közben föl-alá
járkált, mire eldöntötte:
visszavonja a Szimfóniát.
A zenekar nem tudott róla,
és ezt játssza reggel óta.
Megéheztem ettől a muzsikától!
Dobjátok elém táplálékul a csillagokat!
Ahogy éhségem enyhül,
kívül elsötétedem, de
belül fényleni kezdek.


A nyüzsgő hangyaboly
eltaposhatatlan, kiszáradt fába fiatal
harkály vés odút, mintha előre tudná,
lesznek fiókái.
…A Hold ma oly nagy világító állat,
…Fényében olvasom a vándorló betűket,
nem akarom megérteni őket, ők se
értik, mi dolguk velem, csak vonulnak,
hagyom, hogy belebújjanak egy könyvbe,
mely üres papír csak, én adok neki címet.


A tékozló tanítvány elhagyja mesterét.
…Mielőtt továbbindul kedvenc könyvétől
elköszön, a sínre fekteti, testében
viszi tovább kihalt népek génjeit.
…nem fogott az idő. Nem vette észre, hogy
mindvégig ott járt a nyomában, még a
könyvet is fölkapta a száguldó vonat elől.


Csontok napoznak az éjszakában,
zajlik a kiűzetés, mindenki
egyetlen almát vihet magával,
s benne egyetlen férget.
Ha nagyra nőnek, szét
fogják rágni a világot.


Karantén herceg hajóit
a kikötőn kívül sárga
zászlók legyezgetik
negyven kerek napig.
Leszállok, várnak a kékre
festett istápolyban, hogy
megfejtsék, a szívem
miért van önnön sajgásába
zárva, mint egy ököl.


Egyszerre két országban élek: egyik
diktatúra, a másik királyság.
Egyazon váddal állok egy rögtönítélő
bíróság, meg egy esküdtszék előtt.


Ki állt volna
meg egy percre, hogy
rám figyeljen?


Olykor nevetek
rajtam, nem tagadom,
ujjal mutattak rám, s
ha garasok röpültek
felém, elkaptam őket,
mint a zsonglőr,
de belül könnyek
homályát próbáltam
törölni szakadatlan.
Most tisztán látok
pedig a szemgödör
színültig tele van.
Aki éhes, most ehet
belőlem, aki meg
szomjas, ihat.


Arcomról izzadság szakad, forró itt
minden. Úgy néz rám fentről a vulkán,
mintha biztatna, hogy van még időm,
a visszaszámlálás nem kezdődött el.


Mondd, mit érlel annak a Rorschach,
kit végleg letepert már a sorsa?
Ha bárhol kinyitja a Bibliát,
nem lát benne mást, csak hibát?
…A fájdalom, mint a monszun
árad végig ereken és beleken,
fogát feni, hogy megegyen.
Vert az isten, de nincs látlelet.
…Bár emlékeim a jövőhöz kötnek,
tudom, jó leszek majd földi rögnek.

(8.) 0 nap nincs is,
se ez a kérdés, a
végtelen tiéd
a jellel, olvasó: ∞

Nézzétek el, amit eddig mondtam,
a kavics beszél belőlem.
Nélküle ennél is
jobban dadognék.


a lesz visszanéz, mielőtt elszalad.


Állok az idő-gyár futószalagja
mellett, valamit igazítok a percen,
…És két pohár bor után se merem
megkérdezni senkitől, hogy
volt-e egyszer is ünnep ezen
a színház az egész világon?


Gyémántcsiszoló műhelyek zúgnak,
gyerektüdők gyémántporral tele,
csupa köhögés az élet,
csak a halottak nem köhögnek.
Ők piros labdával fociznak a temetőben.
A bírói tévedésekre csak legyintenek,
de a hármas sípszó után
hosszabbítást követelnek.
Az utolsó ítélet érvénytelen.


szívem fölemelte a mű, az élet
fényében úszom, s ha Kodály
és a Budavári Te Deum megkérdezte
volna: te ki vagy, kisfiú? – tán azt
felelem: egy indián, aki soha
nem hagyja cserben a magyarokat.

Örülök,
hogy kézbe foghattalak, köszönöm,
hogy beszéltél velem.
A fordított 8-as jele legyen ezentúl veled.

Legfrissebb hírek
2021. május 08., 09:19
2021. május 08., 09:08
2021. május 08., 08:35
2021. május 08., 08:30
Legnézettebb
2021. május 06., 07:41
2021. május 02., 09:57
2021. május 04., 08:42
2021. május 05., 07:19
2021. május 03., 07:28