Itt maradsz már
Kacskaringós lövészárok,
Szakadjon rád,
Ezerféle nehéz átok.
Nap ne süssön
Soha se rád: átkozott légy...!
Feletted sötétüljön be
A magas ég. –
Itt maradsz már
Te vesztőhely halálvölgye!
Magyar fiúk
Élve halva temetője...
Sivár tájad
Kerülje a madársereg!
Zöld virányt se
Hajtson soha ott a berek:
Síró hollók tanyázzanak
És csak feletted –.
Sírjanak, mert sok bajtársink
Eltemetted...!
Egy parányi enyhületben
Nem volt részünk;
Kárhozat volt éjünk, napunk
Minden percünk!!!
Itt maradsz már
Kísértetek bús tanyája...!
Mi elmegyünk messze tájra:
Jobb hazába...!
(Román front, Gropest 1917. dec. 18.)
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2018. november 10-i számában)