Kecöli K. Gergő: Niki-versek

2021. október 31., 05:41
Jánosi Andrea alkotása

Vízöntők, oroszlánok

Próbálom felidézni első májusi napunkat,
harminckilenc mázsa tűz voltam, kövek
pupilláim, átküldtél egy fotót, a nő az
asztalon fekszik, izmos lábait egy álló férfi
nyakára fonja, aki meg odatenyerel a nő
lábai közé, azonnal írtam neked pár
halhatatlan verset, ittam egy sört és már
biztos voltam abban, hogy találkozunk, hogy
itt az idő, leteltek a hónapok, amikor
valamiért nem találkoztunk, és mindennap a
Városligetbe jártam, tölcsért formált
bennem a semmi, a tölcséren át pedig
csillagképek értek hozzám, Vízöntők,
Oroszlánok: de mégsem találkoztunk, akkor
meg abban voltam biztos, hogy megjavult a
párkapcsolatod, de a lófaszt, hotelszobában
álmodoztál egy harmadikkal, én meg
hazaértem, szerelmesen néztem a falat és
lassan elaludtam, rámtapadt a szürke
semmi a Városligetből, miközben te, tőlem
száz méterre, hangosan beleélveztél
az éjszakába.

 

Kecöli K. Gergő | Újabb versek
Akkor azt mondtad: talán veled ismegteszem. A falakon láttam az arcodat,míg a herpeszvírusos boltozat, az ágyrácsborult fölénk: kívül a jéghideg erdő,ágyékodban, szívedben mosolyok, szavakgyűjteménye: a fertő, a gyom, a gaz.

Névnapodra

Niki-napra Niki-verset, eszem megáll, mit
követel, aztán, mint az Isten barma,
kívánságát úgy követem: azt, hogy kivel,
hogyan, merre? Mennyi még az élet
bennem? Napról napra rámszemetel,
elúszott június, május. A ganéjdombon
rózsa nyílik, öntözze meg a Pilátus.

Mégis annyit mondhatok, legalábbis a Föld
felének: ha szép lánnyal találkoztok, sorsával
együtt szeressétek. Bár nekem már késő
lehet, illően búcsúzom tőle, nehéz is a Holdra
szállni, nyári káprázatba nőve. Édes szivi,
tudnod kell, hogy hamis hangon nem
zenélek: míg a szarból szarba érek, áldjon
meg az Isten téged.