Kecöli K. Gergő: Ott, ahol vagy és más versek

2021. december 18., 08:27
Gazdag Ágnes: Vörös Madonna (akril, vászon, 58 × 58cm, 2018)

Ott, ahol vagy

A combjaid között szeretek élni, lehalkítani
és felhangosítani a szobát: ahol vagy, ott
lenni, ahol nem vagy, onnan elmenni, mert te
hoztad a rakott cukkinit, amikor elaludtam, te
szűrted át a levegőt a hajszálaidon, hogy
maradjak még. Nem mondtam el, ki vagyok,
nem tudhattad, hogy te sem vagy, hogyha
meghalok, ezért hát életben maradtam, és
legközelebb húst sütök majd, nem
felvágottat veszek a Sparban.

 

Szalmabálák

Szalmabálák gurulnak a tarlón, így utazol az
időben, hogy jobban lássalak. Ott érkezel a
hatéves nyárban, már akkor is hosszú a
hajad: felém rohansz, Nap van a hátad
mögött, olyan vagy, mint egy valódi majom,
visítasz, mint egy majom, talpon szúr a
gabonaszár. A Rábaközben nincsenek
majmok, leszámítva téged, sem időben, sem
térben nem oda tartozol, fiatalabb vagy és
kecskeméti, hisztis lány, olyan vagy, mint
most. És úgy akartalak akkor is, mint most,
amikor hatéves voltam. Ki mondja azt, hogy
nem ismertelek? A Nap segít, a Nap
megemeli az arany tarlót.

 

Hibás csillag

Nem tudom, hogy hol vagyok. Bundás
kenyeret hoztam, forró teát. Javasolj nekem
egy csillagot: fekete dresszben ülsz a
szétizzadt ágy szélén. Utasítasz, mint egy
madarat, aki önszántából és csak neked
repül.

 

Bella ciao

Arra kért, hogy énekeljek kivégzés előtt: a
Bella ciaót olaszul, ne bánjam. A csőbe
néztem, és meghúzta a ravaszt. Most
szédülök a hajában, a mosolyában. A
dobhártyáját verem, magába zárt: így nem
a végtelen, a véges van velem, és nem hagyom
el még a kuplerájt. Aztán kacag, nevet. Ha meg
akarnék halni, kétszer nem lehet.