Óceán
Nem értettem, mit hozol nekem, amíg le
nem hajoltál azért a gusztustalan bogárért.
Erdei ösvényen gyalogoltunk, körülöttünk a
semmit adó évek és a mindent ígérő tölgyek
elöl, hátul, tudom, hogy ez variáció, ami
bárhol, bárkivel megtörténhet, mégsem
történik meg soha, senkivel: csönddel
veszel körbe! Nyugalmat adsz, mint egy
megváltó gerinctorna és még valami: okos
szemed nem zavarja, hogy óceán mossa a
házam kapuját.
13. nap
Tizenharmadik napja sétálom körbe a
Városligetet, abban reménykedve, hogy
minden elmúlik, másrészt meg abban, hogy
semmi sem múlik el, és a kimerevített
tavaszi égbolt, ami a kamaszkoromra
emlékeztet, megmarad nekem.
Mert vagy a belső, vagy a külső kín állít meg
a haladásban, hogy egyről a kettőre jussak,
tudom, hogy ez átok, de nevezhetjük
ezerféleképpen: a tükör eltörött, mégis,
micsoda pazarlás, ahogy szilánkjai
bevilágítják a platánokkal határolt világot,
kacsák hápognak, francia bulldogok
röfögnek Anonymus lábainál, csoda, ami itt
van: a valami, igen, a valami bevonulása, de
tudnod kell, hogy nélküled ez nem volna így.
Trükk
Megtanítottál a költészet trükkjeire: írj
őszintén, használd a nap, a hold, a tűz
szavakat. Legyen semmitmondó az eleje,
rejtélyes a vége. Dőlj hátra, miközben a
telefonodba pötyögsz és felidézed a fekete
szemű lány combjait: csak semmi zavaró
gondolat. De kell a mélység, ne kopogj a
fejemen: engedd be a szellemeket, a
vérszopókat, a valódi tűzgömböt, a valódi
sarlót, hogy lássák: nem szarral gurigázol,
nyomodban jár a halál, mégis egyedül a
fekete szemű lányra gondolsz, megdöglesz
érte, lebeg a tested az ikeás fotel fölött. Ne
félj a nagy szavaktól. És készen áll a vers.
Net
Mondanám, hogy nézz rám, de messze
vagy, mint mindig. Így nőtt fel a szerelmünk,
talán nem is szerelem: internet, eső, nap és
hold. Köszönöm, hogy elhoztad, amire
vágytam: magadat. Niki, figyelj: igazibb vagy
a virágoknál, mert a virágokhoz sosem volt
türelmem, pedig őket is szeretem. Még nem
döntöttem el, hogy verset vagy örökre szóló
szavakat írjak neked. Ezért nem is a
szavakat keresem, látod? Takarj el, ölelj át,
kötözz ki: nem számít, mit teszel velem,
mert az én szívem otromba tárgy, és ha
ránézel, virágba borul.