Kecöli K. Gergő: Versek

2021. február 14., 05:15
Ámmer Gergő: Madonna (gipsz, 78 × 55 × 42 cm, 2017)

 Óceán


Nem értettem, mit hozol nekem, amíg le

nem hajoltál azért a gusztustalan bogárért.

Erdei ösvényen gyalogoltunk, körülöttünk a

semmit adó évek és a mindent ígérő tölgyek

elöl, hátul, tudom, hogy ez variáció, ami

bárhol, bárkivel megtörténhet, mégsem

történik meg soha, senkivel: csönddel

veszel körbe! Nyugalmat adsz, mint egy

megváltó gerinctorna és még valami: okos

szemed nem zavarja, hogy óceán mossa a

házam kapuját.

 

13. nap


Tizenharmadik napja sétálom körbe a

Városligetet, abban reménykedve, hogy

minden elmúlik, másrészt meg abban, hogy

semmi sem múlik el, és a kimerevített

tavaszi égbolt, ami a kamaszkoromra

emlékeztet, megmarad nekem.
Mert vagy a belső, vagy a külső kín állít meg

a haladásban, hogy egyről a kettőre jussak,

tudom, hogy ez átok, de nevezhetjük

ezerféleképpen: a tükör eltörött, mégis,

micsoda pazarlás, ahogy szilánkjai

bevilágítják a platánokkal határolt világot,

kacsák hápognak, francia bulldogok

röfögnek Anonymus lábainál, csoda, ami itt

van: a valami, igen, a valami bevonulása, de

tudnod kell, hogy nélküled ez nem volna így.

 

Trükk

 

Megtanítottál a költészet trükkjeire: írj

őszintén, használd a nap, a hold, a tűz

szavakat. Legyen semmitmondó az eleje,

rejtélyes a vége. Dőlj hátra, miközben a

telefonodba pötyögsz és felidézed a fekete

szemű lány combjait: csak semmi zavaró

gondolat. De kell a mélység, ne kopogj a

fejemen: engedd be a szellemeket, a

vérszopókat, a valódi tűzgömböt, a valódi

sarlót, hogy lássák: nem szarral gurigázol,

nyomodban jár a halál, mégis egyedül a

fekete szemű lányra gondolsz, megdöglesz

érte, lebeg a tested az ikeás fotel fölött. Ne

félj a nagy szavaktól. És készen áll a vers.

 

Net


Mondanám, hogy nézz rám, de messze

vagy, mint mindig. Így nőtt fel a szerelmünk,

talán nem is szerelem: internet, eső, nap és

hold. Köszönöm, hogy elhoztad, amire

vágytam: magadat. Niki, figyelj: igazibb vagy

a virágoknál, mert a virágokhoz sosem volt

türelmem, pedig őket is szeretem. Még nem

döntöttem el, hogy verset vagy örökre szóló

szavakat írjak neked. Ezért nem is a

szavakat keresem, látod? Takarj el, ölelj át,

kötözz ki: nem számít, mit teszel velem,

mert az én szívem otromba tárgy, és ha

ránézel, virágba borul.