Kemény Gabriella: Versek

2021. január 21., 13:14
Jánosi Andrea illusztrációja Balázs Ferenc Mesék című kötetéből (A könyvet a Magyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerülete jelentette meg.)

PTSD


F. eltöri az egyik borospoharam,
amiből már amúgy is olyan sok van,
hogy elkezdtem elajándékozni őket.

Elsírja magát,
mert biztos nagyon fogok haragudni rá.
Ismételgeti, hogy ő egy rakás
szerencsétlenség.

Otthon megverték, ha elejtett valamit.
Szegények voltak, és ez lehetne mentség,
de a szememben nem az.

Egy pesti albérletben
két 23 éves nő, lefolyó
szemfestékkel vigasztalja egymást.

(Az csak egy nyamvadt pohár.
Téged jobban szeretlek.)


F.-fel a kádban

Prémium túrórudit habzsolunk,
nyúlós arcmaszkban pezsgőt töltünk,
szomorú zenét hallgatunk,
túl sok habot csinálunk,
nevetünk, ahogy kifut a kádból,
ki a padlóra, legyen csak minden
vizes, vicces és egyszerű. 
Nem tudod, hogy apa-
vagy anyakomplexusod legyen inkább.
Én meg nem tudom, hogy képes
leszek-e valaha bátor lenni.

De ezek a dolgok most odakint vannak
a vízgőzön és a fürdőruháinkon túl.

Megbeszéljük, hogy a nyarat
Dél-Franciaországban töltjük.
Nem hiszem, hogy tényleg megtesszük,
de Istenem, milyen jó beszélni róla!

Sokkal jobb, mintha csak úgy elmennénk.

(Karantének)