Sylvia Plath rongyos tulipánjaihoz
Amikor becsaptál Amerikában –
s nem engem.
Pontosan nem.
Valaki sokkal szerethetőbbet.
Át akartam festeni az eget.
Mondjuk kékre.
Egy nem létező kék színre, ami ott harap meg Téged, ahol csak tud.
Végignéztem volna, ahogy elvérzel, ahogy normális emberekhez illik.
Te szörnyeteg voltál, átok nem fogott rajtad.
mikor
Csapdába szelídített csoda lettem,
Remegő szívű áldozat.
Széttépett
– balzsamos tulipán
métely múzsája.
feldúltam az életed.
(Karantének)