Kókai János: Eszméletlenül

2020. augusztus 06., 09:18

Bereczki Kata: Kamrapolc (akril, vászon, 50 × 70 cm, 2012)

Félálomban ébredek.

Nem tudom, milyen nap van ma,

és a másodpercmutató is,

csak magának üti unalomból a taktust.

Mindegy, mikor iszom meg a kávém.

Az álmatlanság nem jelent kiesést.

Leereszkedett a világűr.

Az utcákon önkéntes szkafanderekbe bújva

bújunk egymás elől.

A virtualitás pókja világhálóba szőtt minket.

Vergődünk, kis legyek,

kapcsolataink korlátlan elérésre korlátozódnak.

Szavaink kódok.

Hangulatjeleink a túlélés szinonimái.

Magunkhoz beszélünk.

Gondoltad volna,

hogy be kell fognod a füled a némaság elől?

A boltok hiánycikket árulnak.

E- számokkal zsúfolt konzervek szatyrainkban.

Titkon így reméljük megmaradásunk.

Tartósítjuk magunkat.

De egyre gyakrabban jön elő a kérdés:

van- e, amit átmenthetünk?

A láthatatlan most az élet.

Belülre került a kívül.

Mint kifordított kesztyűbábok

mímeljük ezt a misztériumjátékot.

AKÁRKIK vagyunk.

A történelemkönyvek örökítik majd

Névtelen vergődésünk.

Elbocsátanak bennünket a munkahelyek.

Látens bűnözőként sandítunk egymásra.

Még nem tudod, ki vagy, félsz, hogy kiderül,

Ösztöneid csak élni engednek.

Kiülsz a Napra, idegen ez a fény.

Pusztán ibolyántúli sugárzás.

Felperzseli a kedvenc utcáid, tereid,

azt a buszmegállót, ahol annyit idegeskedtél,

a kocsmát a borgőzös beszélgetésekkel a versekről,

a felolvasásokat,

elpattannak a hangszerek húrjai,

a blocflöték hamisan motozzák Vivaldi hangjait,

égnek Mozart kottái,

és nincs többé kézfogás, nincs csók,

ölelkezés a reggel illatában,

és kihamvad a Vágy a lányok szeméből,

és csak egyre erősebb ez a fény,

egyre vörösebb,

mint valami infernális üzenet,

Odaátról.

(Karantének)

Előretolt Helyőrség | Karantének – Pályázat

Az Előretolt Helyőrség szerkesztősége a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Petőfi Irodalmi Ügynökség támogatásával nyílt pályázatot hirdet írók, költők számára. A szerkesztők által közlésre elfogadott pályaműveket a lehető leghamarabb kifizetjük, így segítve a magyar szerzőket. A felhívás 2020. május 31-ig érvényes.

Fentről lefele és más versek

2024. február 03., szombat

Ázott zajban hallgatnak csontjaim,
de ahogy elég ajkamon a hó,
fejemen átkozott kakukként fészkel
jégvirág, majd töviskoszorú

Kutyavers

2024. február 02., péntek

Idegen tőlem az életem.

Kutyaszart gyűjtök egy metropoliszban.

Isten, kegyelmezz énnekem

és azoknak, akiket

a kutyák tesznek jobb emberré

és semmi más.

Katarzis

2024. február 01., csütörtök

Tocsogó vízben,
Az esőtől vétlen,
Üveges szemmel,
Némán meredek előre.

Hétköznapi tragédiák és más versek

2024. január 31., szerda

Azt kérted, hogy legyek felhő.
Felakasztottál az égre.
Ismerős arcot kerestél bennem,
lágy formát,
öntudatlan kerekséget.

Vándorúton

2024. január 30., kedd

Isten gyermekei ólomszín
eget néztek, fürkésztek,
parányi rést, netánha repedést
keresve boltozatán.
Mögöttük én is.
Utánuk én is.

Születés és más versek

2024. január 28., vasárnap

Mindegy, hogy álmodban,
lósörénybe kapaszkodva, vagy szirom-
csendben futsz alá, mint a vér –
távol a sziklától barlangba torkollik a tér

Építőkockák és más versek

2024. január 27., szombat

Lélegzete szálanként tépi
ki hajad, simítása nyomán
felhasad bőröd, csókja által
egyre kopárabbak lesznek
mondataid, tekintetétől
halványul arcod.

Az a pillanat és más versek

2024. január 26., péntek

Porszagú régi fiókban mállott papírok,
foszló emlékek riadnak kezem nyomán.
Tétova napjaim közt elfolynak éveim,
könnyem, sóhajom. Halált szül rideg szobám.

Volt egyszer, hol nem volt, réges-régen, a hajdani Magyar Királyság idejében, mégpedig a királyi fővárosban, egy csodaszabó. Ragyogó, bodros szoknyákat varrt úriasszonyoknak, csillogó báli ruhákat színésznőknek, és még udvarhölgyeknek is varrt tengerként hullámzó, uszályos ruhákat. Volt az országnak akkoriban egy kedves, fiatal királynéja, akit Erzsébetnek hívtak, és annyira szerette őt a nép, hogy a fővárosnak azt a városrészét is, ahol a csodaszabó lakott, elnevezték Erzsébetvárosnak.

Viola Szandra

Alexandria és más versek

2024. január 24., szerda

De ezen az estén, olyan szépen, mintha hímeznék a perceket,
egyszerre lépegetnek, egyszerre sóhajtanak,
egyszerre kapcsolják le a villanyt,
egyszerre fordulnak egymás felé ágyukban,
két, nagyon távoli ágyban.

Kókai János művei

Legfrissebb hírek

2024. április 23., 08:45

Pozsonyi Ádám
Egy hazudozó számonkérése

2024. április 23., 08:41

Pál-Lukács Zsófia
A kizökkent idő

2024. április 22., 09:05

Póda Erzsébet
Feljegyzések elmenőben

2024. április 21., 09:11

Milivoj Nenin
Várady Tibor kitérői

2024. április 20., 10:01

Csillag Tamás
Másnap – versek