Kosztolányi Mária: Versek

2021. március 14., 10:36
Kuti Dénes: Fények és árnyak (olaj, vászon, 140 × 190 cm, 1995)

a létra meséje

 

a kert  gyorsan befogadta mintha

itt született volna

bár tagadta élő voltát de illata elárulta

és többet nem beszéltünk friss fűrésznyomokról

sem a láncokról sem csavarokról amelyek

összetartották

egy fa volt a kertben és kész

 

kétemberes gondoltam

aztán mégis találtam rajta fogást

lent deréktájon és magamhoz öleltem

az évek alatt kicsit megfakult de

óriás maradt és türelmes

tartott akkor is ha süppedt a föld vagy

billentünk a kosár súlya alatt

bocsánat mondom már egyre gyakrabban

és hallom ahogy helyükre csúsznak

száradt eresztékei

nyikoroghatunk persze kicsit ijedhetünk is

de jól összeszoktunk és ez már

végleges

 

turistalátványosságok Dalí földjén

 

ezen a reggelen a Nap is kellék

a komédiával terül a városon

s mikor előbújnak a kutyák és döglegyek

végleg megszűnik a rend

 

pontban nyolckor kezdődik az előadás

ágyú dördül szól a nagyharang

zsibong a tér Jézust feszítik fára

van olcsó bor és vér a színpadon 

sebre ostya és bűnre ragtapasz

’viva el toro’ – micsoda komédia

meglehet a bikák sem valódiak

 

végtelen vasárnap

 

                         rég megírhattam volna hiszen

                         minden van hozzá: ünnep szerelem kis

                         billegő tükör

 

 

látom benne ahogy bajuszát

stuccolja nagyapám minden vasárnap

nevetünk mert kilestem reggeli rituáléját

füle borotvahabos készül a meccsre

fehér inge az ágyon a széken aktatáskája

benne a jegyek piros karszalag

 

látom a fényes délutánokat is

izgatott várakozás a mozi előtt

aprópénz csokis sütire édes barnasága

pont mint Pisti szeme szerelmes titkomé

nem szólt senki amikor megnősült

csak amikor öngyilkos lett betonnak

hajtott Kakasdnál

ha élne máshogy fejezném be de így

nem tudom

 

A Mester és a Pláza

 

délelőtt tizenegykor leállt a légkondi

kitüremkedtek derékban az ingek elsőnek

most is a kövérek jöttek csípős tajvanit ettek

egykor megállt a lift

kettőkor megérkeztek a szerelők

nők gyerekek nagy volt a zaj

működtek a mammoni részletek pénztárgép

pénzautomata pénzváltó

háromkor felálltak a meghatározások

a falélek azt mondták: gráf

nem figyelt senki

négykor bezáródtak az ajtók egyre melegebb lett

megindultak a találgatások

négy óra húszkor olvadni kezdtek a csokoládék

majd a polcok az asztalok és az oszlopok

negyvenkor eltűnt a lépcső és a főbejárat 

lassan süllyedtek a falak ötkor megállt

az idő

 

holnap reggel

téves riasztás mondja majd a Mester

feltölti vízzel a forralót visszakapcsolja az

áramot tízkor felhívja Margaritát nézze meg

jött-e Wolandtól újabb levél mert ha nem

kér a főnöktől pár nap szabit és befejezi

végre a könyvet

 

Anyám és a sors

 

Törökösen főzte a zacc miatt.

Aztán a csésze alján képeket látott.

Nagy házat, hűséges kutyát,

pénzt, lovat, a fiatal férfi jót jelentett,

a kalapos hivatalos ügyet, a macska

álnokságot, a nagy víz halált vagy

beteget.

Egyszer nekem is öntött,

azon a napon lettem nagykorú, 

ez kamu, gondoltam és zaccal együtt

felhörpintettem.

Csak nevettünk, jobb is – mondta, nem kell

mindent tudnod.

 

Azóta is érzem, itt van az íze a nyelvemen,

és meglehet, hogy ez az egész

nem is volt átverés.

 

(Karantének)