a létra meséje
a kert gyorsan befogadta mintha
itt született volna
bár tagadta élő voltát de illata elárulta
és többet nem beszéltünk friss fűrésznyomokról
sem a láncokról sem csavarokról amelyek
összetartották
egy fa volt a kertben és kész
kétemberes gondoltam
aztán mégis találtam rajta fogást
lent deréktájon és magamhoz öleltem
az évek alatt kicsit megfakult de
óriás maradt és türelmes
tartott akkor is ha süppedt a föld vagy
billentünk a kosár súlya alatt
bocsánat mondom már egyre gyakrabban
és hallom ahogy helyükre csúsznak
száradt eresztékei
nyikoroghatunk persze kicsit ijedhetünk is
de jól összeszoktunk és ez már
végleges
turistalátványosságok Dalí földjén
ezen a reggelen a Nap is kellék
a komédiával terül a városon
s mikor előbújnak a kutyák és döglegyek
végleg megszűnik a rend
pontban nyolckor kezdődik az előadás
ágyú dördül szól a nagyharang
zsibong a tér Jézust feszítik fára
van olcsó bor és vér a színpadon
sebre ostya és bűnre ragtapasz
’viva el toro’ – micsoda komédia
meglehet a bikák sem valódiak
végtelen vasárnap
rég megírhattam volna hiszen
minden van hozzá: ünnep szerelem kis
billegő tükör
látom benne ahogy bajuszát
stuccolja nagyapám minden vasárnap
nevetünk mert kilestem reggeli rituáléját
füle borotvahabos készül a meccsre
fehér inge az ágyon a széken aktatáskája
benne a jegyek piros karszalag
látom a fényes délutánokat is
izgatott várakozás a mozi előtt
aprópénz csokis sütire édes barnasága
pont mint Pisti szeme szerelmes titkomé
nem szólt senki amikor megnősült
csak amikor öngyilkos lett betonnak
hajtott Kakasdnál
ha élne máshogy fejezném be de így
nem tudom
A Mester és a Pláza
délelőtt tizenegykor leállt a légkondi
kitüremkedtek derékban az ingek elsőnek
most is a kövérek jöttek csípős tajvanit ettek
egykor megállt a lift
kettőkor megérkeztek a szerelők
nők gyerekek nagy volt a zaj
működtek a mammoni részletek pénztárgép
pénzautomata pénzváltó
háromkor felálltak a meghatározások
a falélek azt mondták: gráf
nem figyelt senki
négykor bezáródtak az ajtók egyre melegebb lett
megindultak a találgatások
négy óra húszkor olvadni kezdtek a csokoládék
majd a polcok az asztalok és az oszlopok
negyvenkor eltűnt a lépcső és a főbejárat
lassan süllyedtek a falak ötkor megállt
az idő
holnap reggel
téves riasztás mondja majd a Mester
feltölti vízzel a forralót visszakapcsolja az
áramot tízkor felhívja Margaritát nézze meg
jött-e Wolandtól újabb levél mert ha nem
kér a főnöktől pár nap szabit és befejezi
végre a könyvet
Anyám és a sors
Törökösen főzte a zacc miatt.
Aztán a csésze alján képeket látott.
Nagy házat, hűséges kutyát,
pénzt, lovat, a fiatal férfi jót jelentett,
a kalapos hivatalos ügyet, a macska
álnokságot, a nagy víz halált vagy
beteget.
Egyszer nekem is öntött,
azon a napon lettem nagykorú,
ez kamu, gondoltam és zaccal együtt
felhörpintettem.
Csak nevettünk, jobb is – mondta, nem kell
mindent tudnod.
Azóta is érzem, itt van az íze a nyelvemen,
és meglehet, hogy ez az egész
nem is volt átverés.
(Karantének)
Előretolt Helyőrség | Karantének – Pályázat
Az Előretolt Helyőrség szerkesztősége a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Petőfi Irodalmi Ügynökség támogatásával nyílt pályázatot hirdet írók, költők számára. A szerkesztők által közlésre elfogadott pályaműveket a lehető leghamarabb kifizetjük, így segítve a magyar szerzőket. A felhívás 2020. május 31-ig érvényes.
