Kovács Gergő: Versek

2020. augusztus 29., 19:10
Demcsák Dóra Vanda: Agár (hegesztett fémforgács, 130 × 40 × 60 cm, 2017)

Rákóczi tér

Látom rajtad, hogy a második feleségem
leszel, a szemed is úgy áll. Abból, ahogy
fölemelsz egy narancsot a sarki
szupermarketben, ahova elkísértelek, meg
lehet jósolni az ilyesmit.
Abból is, hogy a rímelős verseket szereted.
Aztán ott a hajad és a szemed,
a szád, a vállad és a combjaid.
Minden kiderült, pedig még nem vagyok
negyven, eszem ágában sincs elpatkolni,
de mégis: készen áll a világ, a tavaszi eső
fölszárad az első széllel, a Rákóczi téren
vágunk át és a türkizkék hegyi patak tőlünk
balra és tőlünk jobbra almafa, cseresznyefa
illata, közben azért eszemnél vagyok,
tudom, hogy merre hány méter, és akkor te
magad szakítasz le egy almát a fáról,
a legpirosabbat, biztosan meg tudom
állapítani, átnyújtod a Rákóczi tér közepén,
a metró bejárata előtt, és már hátat
fordítasz, amikor beleharapok.


Rába

Lajossal, a labradorral váltottam szót,
férfi a férfival, együtt sétáltunk a folyópartra,
oda, ahova szoktunk, ahol az árapasztó
belefolyik a Rába nevű dologba,
amikor elhúzott mellettünk kettő nyúl és tíz darab őz.
Megemlítettem, hogy szeretlek, torokból,
mellékesen, miközben a fehérseggű nyulak
elvonták Lajos figyelmét, nem is beszélve
a fehérseggű őzekről, akik a nyulakhoz öltöztek,
vagy fordítva,
ezeket a dolgokat nem lehet tudni.
Zöld és kék vett körbe, beitták az összes titkot,
amit eddig kitaláltam, amit hoztál
és amit teremtettem, amit összetapsoltam,
és hihetetlennek tűnt, hogy gyermekkorom óta
hányszor mentem végig az úton az árapasztóig,
Lajossal, vagy Lajos nélkül,
de most először mondtam ki a mondatot,
amiért sétálni kezdtem.

 

(Karantének)