Kozma Szabolcs: pásztordalok

2021. november 30., 11:43
Kopriva Attila: Nyáj (olaj, vászon, 2018)

1

bárányt szülsz, izzadsz, téli ég alatt

 

forró combjaid közé nyúlok, kihúzom a hasadból,

fél egyedül megszületni

nem termett még benned semmi, ami élne, így

véres szájába fújom sötét tüdőm mindenét

véres szalmával dörzsölöm csupasz hasát

véres anyja sír, bőg: ennek élnie kell

fehérbárány nem halhat meg ilyen vörösen

 

fehér fogak közt halált lehel

ha élni is szeretne, egyedül kell világra jönnie

 

nyúzott bőrével takarom be apró tested

hideg éjszaka az, ami ilyen kegyetlen

ne vegyen el két életet, vigyázlak

de a halott bárány súlya a melleden azt akarja

hogy te se lélegezz

 

2

 

dideregsz vagy félsz

önmagad reszketése a bordáid közt

a párnakőhöz csapkodja a fejed

közben ikrek csillagai alatt rugdosod

áporodott otthonod, a testem

reggelígérő szemmel nézem

apró sejtek kényszerítenek a hidegre

maradtunk volna állatok

tudatlanságban forgatnád álmod

ahogy édes húsát

forgattad nyelveddel

bűnbánó szavaid zaja közt

 

nincs isten, aki megbocsát

de én itt fekszem melletted

egy maréknyi testhővel

homlokodra pattintok

álmos tüzet – hajnalban az is kialszik

összeszűkölő ereid kiáltására

ébredek

 

reggelre elvesztél a tejködben meztelen

arra gondoltam, bemászhatnék a véredényeiden át

egészen a mellkasod közepéig

 

3

zöld harmatszálak közt

tévelygő felhőket követünk haza

nem egészen sárga reggelbe takaródzva

magányt lehelünk egymásra

éles pillantásodtól előttünk

botorkáló bárányok bőre bomlik le

 

mint az elkülönülés csészelevelei

tanítjuk őket nem ragaszkodni – elengedni

mint egy termés a kocsányt

a hullás szükségszerűsége

 

(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2021. novemberi számában)

Legnézettebb
2022. január 18., 12:08
2022. január 17., 09:33
2022. január 18., 11:46
2022. január 20., 08:24
2022. január 21., 10:19