Lakatos Mihály: Az ember

2020. május 19., 08:36

Szurcsik József: Szónok (rézkarc, 109 × 70 mm, 1987)

azt mondták:

itt minden az emberért van

név szerint is ismertük az embert

minden úgy történt ahogy ő akarta

ott mosolygott a könyveinkben

a tribünről s a képernyőről is

mindig ő integetett noha

mi nem integettünk vissza neki

de nem haragudott

nem intett meg soha

csak elnézett a fejünk fölött

az ember

akiért volt s akié volt minden

tőlünk nem várt sokat csak hálát

hálásak kellett lennünk neki

hisz sok mindennel ellátott sokunkat

igaz cserében mindig ellopta

a karácsonyunkat

aztán egy télen semmi sem úgy történt

ahogy az ember akarta sőt

a feje tetejére állt minden

s a karácsony lopta el őt

akkor azon a napon léptünk be az időbe

egymást noszogatva félve

hogy emberek legyünk végre mi is

emberek – az ember-telenségben

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. május 16-i számában.)

Meghalt a Francescóék cicája

2023. november 16., csütörtök

szeretett felmászni mindenhová
függönyre fára szekrény tetejére
a felső ablakból mindig a szekrényem
tetejére ugrott
aztán onnan az ágyra

De ezen az estén, olyan szépen, mintha hímeznék a perceket,
egyszerre lépegetnek, egyszerre sóhajtanak,
egyszerre kapcsolják le a villanyt,
egyszerre fordulnak egymás felé ágyukban,
két, nagyon távoli ágyban.

Sükei Károly

Áttekintek és más versek

2023. november 12., vasárnap

Neked hajnalálom még az élet,
Vágyaidnak édent fest a képzet,
S nyájasan néz szép tündérkertjébe
A kígyó is a madár szemébe.
Álmaidnak legyek éber őre,
S ha fölébredsz sivatag jövőre –
Altató dalt mondjak jó szívednek:
Angyalom! Csak tégedet szeretlek.