Lakatos Mihály: Öregség

2020. május 12., 07:20
Aknay János: Őrangyal (akril, vászon, 90 × 80 cm, 2018)

A tüzép kutyája fölött eljárt az idő.

Néha a kerítés mellé jő és tátog,

látszik, hogy ugatna,

de nincs hozzá se hangszál, se tüdő.

Ilyenkor összenézünk s bólintok,

jól van, öregfiú. Kicsit tán szeretem is,

bár nincs rajta semmi szerethető.

Korcs, szürke szőrzetében fekete-fehér

foltok, farka hosszabb, mint kellene,

az orra is, ínye petyhüdten lóg.

Közös múltunk nem felemelő.

Évekkel ezelőtt

még ifjú volt, de nem szebb,

a befelé tolató teherautó mellett

kirontott vicsorogva, mint véreb,

a táskámmal védtem magam.

A lábam megúszta, ő viszont nem

a rakodómunkás felmentő lábát.

Ma reggel ismét kijött a nyitva hagyott kapun,

de nem támadott,

a sínekre ballagott.

És elborzadva, sőt

sóbálvánnyá meredve néztem,

néztük, a vonatra váró közönség mind,

amint ott állt, csak állt, és elnézett

valahová messzire…

Talán várt valamire vagy valakire,

mint sokan mások

ezen a városszéli állomáson.

A szerelvény kétségbeesetten

sípolt, csikorgott, fékezett,

szinte láttam a mozdonyvezető

eltorzult arcát, inas kezét,

amint tekeri a féket,

és ő csak állt mozdulatlan,

állt, és a távolba nézett…

A tüzép kutyája ugyanis ma már süket,

hallását széthordták a napok.

A napok, a munkagépek s a múlt.

Aztán az utolsó századmásodpercben

őrangyala mégis érte nyúlt.

Felsóhajtottunk, az ing hátunkra tapadt.

És arra gondoltam, hogy valahol

már útban van felém is valami,

nagy teste zihál, talán tülköl is,

és én – azon a napon – nem fogom hallani

 Őt nem, csak azt, hogy valaki hív.

Mert az időm lejárt. S a hosszabbításban,

ha lesz, már az őrangyal is tudja:

munkája fakultatív.

 

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2018. augusztusi számában.)

Legfrissebb hírek
2020. augusztus 03., 07:53
2020. augusztus 03., 07:31
2020. augusztus 03., 07:20
Legnézettebb
2020. július 30., 07:02
2020. július 31., 11:15
2020. július 28., 08:44
2020. július 29., 10:48
2020. július 29., 10:51