Megalkotnak
Hallom neutronok beszélgetnek
genetikai térképek fölött.
Időkről, és terekről.
Életközeli élményeket hoznak létre.
A kvantum részecskék
Lélekneten keresnek kapcsolatot a
mindenséggel.
Letöltenek az univerzumból
egyet a kollektív tudatállapotokból.
Én mint entitás felébredek.
Vissza tükröződőm Benned.
Mint mentális mintázatod.
A diszfunkcionális skálán rekordot döntünk.
*
Pixel
Média barátom felkapott.
Belém karoltak a személyiségi joggal
és sztárrá lettem társaimmal.
Egyszerűségemben.
Őszintén hazudok.
Kérdezel magadban.
Én mutatom.
Intimen.
Mégsem mert inkább takarom.
Legitimen.
Így csak néznéd
de úgy is rákeresel.
Mert meg van az a kép valahol nélkülem is.
Tudod.
Villantó
Alig tizennyolcként.
Azon a VIP partin.
A villogó vakuk előtt,
a promófalnál.
Megkínáltak minket
neonkoktéllal.
A bársonyszőnyegen,
milliós mosolyokat is
kaptunk.
A kölcsön ruhában,
Dekorációként.
Egy fotón is látszottunk,
másnap.
A bulvárújságban félig,
a hűtlen celeb mögött.
A burzsoázia indiszkrét bálján.
Néhány százezerért.
Féldimenzió
Amikor hó esett a Napon.
Dimenziók törtek.
A retinákba égtek,
azok a tömött sorokban
érkező miértek.
Amik egy szökött
gondolatot követtek.
Sorról – dallamra,
dallamról – képre,
Bujkált ijedten.
Miközben,
a Tört Terek megnyitó ünnepségén,
– teljes öntudatfogyatkozásban –
leleplezték a mindent kifejező:
hangot, színt, hangulatot.
A Karbantartó és a Rendszergazda,
A Közvetítő Térben,
egy régi sci-fi némafilmet nézett
Egyszerűen
Számon kérnél,
de nem tartozom semmivel.
Letiltottalak.
Töröltem közös képeink,
bárhogyan is fáj neked.
Halhatatlan lettem.
Nélküled.
Most hiába villog a LED vörösen.
Nem kijelzett számmal keresel megint.
Hogy rám vetítsed kudarcaid.
Projekció. Tagadás. Racionalizáció.
Elhárító mechanizmusok.
Így évek múlva is.
A hívást megszakítom.
Nincs bennem gyűlölet.
Rémálomvilág, amiben élsz.
Irigységgel és gyűlölettel táplált szörnyeid
nyalják kezed.
Már nem próbállak felébreszteni.
Mert jó ez Neked.
Nem lettél más,
csak egy android múzsa,
aki robot költőt keres.
*
A még nem hős
Valahol ez,
életképtelenségnek
tűnik.
Ahogyan a kivágott,
képregény figurák,
esendő táncukat
járják.
Örök félhomályban,
a háttérben.
A papírmasé díszletek közül,
előlépnek,
rajzolt mosollyal arcukon.
Új szerepet keresnek.
Mert most,
az antihősök hajnala,
hasad.
Most először,
– úgy őszintén –
már én is élek,
Az új szerepben,
ami testhez álló,
őszinte,
és nem kell hozzá,
színészi diploma.
Én, aki még nem főhős,
de már nem is statiszta.
*
#like
Villogó fények,
felugró ablakok,
kis borítékok.
Jelzik, hogy miért vagyok.
Feltöltve,
bejelölve,
követve,
retusálva,
megszűrve.
A globalizált világ elvárásai szerinti,
gyerekmunkások által készített,
uniformisomban.
Megosztva a közösséggel.
*
Követő
Nyílt utcán,
ha szembejön,
ő nem köszön.
De követi,
életem.
Képeken,
népszerű eseményeken.
A lényeg,
hogy ott legyen.
Mögöttem a vörös szőnyegen,
mint többi édes kis senkiség.
(Karantének)
Előretolt Helyőrség | Karantének – Pályázat
Az Előretolt Helyőrség szerkesztősége a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Petőfi Irodalmi Ügynökség támogatásával nyílt pályázatot hirdet írók, költők számára. A szerkesztők által közlésre elfogadott pályaműveket a lehető leghamarabb kifizetjük, így segítve a magyar szerzőket. A felhívás 2020. május 31-ig érvényes.
