Persze, hogy könnyű nekem,
Látnád, ahogy küzdök drótokkal és szerelemmel,
És minden kuszasággal, amit nem is sejtesz.
Ideestem épp,
A hegyek vigyáznak egyedül.
Ha a diófám ágáról egy madár elrepül,
Én összerezzenek.
Pedig kedvem szerint járnak a nagy szelek,
Csak valami mindig rendellenes.
Mint az önmagát pusztító test,
Lázas, majd összeomlik.
Halottjaim porát szórtam a tóba,
És úgy teszek,
Ahogy épp nem szabad.
Láttam látomásban és valósan,
Várormokról gaz kezek
Fűrészelik épp a madarat.