Lőrincz P. Gabriella: Lázálmok, ha éjjel

2021. február 21., 08:23
Skrabány Viktor alkotása

Szép, barna testű fák álmodnak a hegyoldalon,

Csupasz karjuk az ég felé emelik,

Úgy álmodnak napsütést.

Nekünk az Isten mindent megbocsát, mint a fáknak,

És elhozza a rügyfakasztó tavaszt.

A lábunk alatt puha lesz a föld,

Elporladnak a rögök körülöttünk.

Ezüstnyárfa, mikor reszket, holdsugárnál vetkezünk.

Fekete epret eszünk a fáról,

Varázsos álmokat álmodunk,

Hajnalban, ha ébredünk bárhol,

Imádság lesz minden szavunk.

Ősszel az eső nekünk nem lesz hideg,

A köd messze elkerül, és patakból iszunk majd

Tiszta vizet, lábunk alatt avarszőnyeg terül.

És alszunk majd mély nyugalomban,

Nem lesz körülöttünk sem gyűlölet, sem sár.

És kavargó hóesésben a pattogó tűz mellett

Fákat nézünk, és elhisszük,

Hogy jön felénk a nyár.

Te bort készítesz, én kenyeret sütök,

Micsoda hamis valóság ez?

Hol van a prés, miért romlott a kovász,

S miért, hogy vihar tépi az ágakat?

Lefagyott az összes virág,

A fák alatt elhullott madarak.

Hogy lázálom-e, hamis vagy igaz?

Világok között sodródva veled és nélküled,

Csak barna testű fák vagyunk a hegyoldalon.