Mint seben a var,
omladozó vakolat
öleli a falakat.
Emlékeim nagy háza,
s a végtelen torony
beletörpül a valóságba.
A tornác mögött kifordult,
összetört, és megcsonkult
az otthonra nyíló ajtó,
ahol a tűz zenéje
ritmusokban pattant ki
a cserépkályha rácsain —
megannyi élő zsarátnok.
faillattal ölelkeztek a lángok,
és szerelmük visszfénye
a padlón vonaglott félve.
Szánkók csikorgását
nyelték el az ablakok:
kint semmi, csak fehérség
— irdatlan havas térség —
ez a ház volt a világ.
Ezüstös ragyogásban
szeretettől fénylő arccal
jött a karácsonyi angyal
ebbe a szobába, az én fámhoz.
Most nyárt lehel a rét,
a fenyves árnyéka
óvatosan a patakba lép.
Régmúltamat keresgélve
fűben, kövekben, porban
az úton baktatok,
s a magasság kékjébe burkolózva
összebújnak felettem a csillagok.
Hawaii, 2006
Makkai-Arany Ágnes 1944-ben született Sátoraljaújhelyen. Tanulmányait az ELTE-n és a tübingeni Eberhard-Karls egyetemen végezte. Erőszakok címmel novelláskötete jelent meg, továbbá az English–Russian, Russian–English Idiom Dictionary szerzője. Több magyar és angol nyelvű könyv szerkesztésében működött közre.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2017. decemberi számában)