Manczúr Máté: Versek

2020. július 10., 18:14
Fekti Vera: Balatonalmádi jegyzetek VII.

Hommage á Chimie 

Valahol az északi szélesség

negyvenhetedik és a keleti

hosszúság pont tizenkilencedik

fokánál mondtunk végérvényesen

fel egymásnak kedden, szótlan ülve.

Napfürdőt vettünk és a hátunkról

kopni kezdett a hám, mint a festék,

amivel lefestik a padokat,

vagy mint az elmúlt hónapok egyre

halványulni látszó részletei.

Te azon gondolkoztál, hogy talán

barátok még lehetünk – Nyilván nem.

Én arra gondoltam, hogy most kéne

ezeket a fakó részleteket

megmentve, formalinba mártani.

Végül asszem nem történt semmi sem

hiányzott az áttetsző vegyület.

Helyette az eső kezdett esni,

és átesett rajtam és rajtad is,

ahogy mi is átestünk egymáson.

 

*,,A formalint emberi és egyéb

szövetek fertőtlenítésére,

balzsamozására használják, mert

azok így sokáig eltárolhatók.

(Szobahőmérsékleten színtelen!)”

 

Bomlás

miért van, hogy semmi nincs

itt ülünk és punnyadunk

míg a langy vízbe láb lóg

lassan ám, de foszladunk

                     

elvagyunk e semmiben

s ázott lábaink alatt

mélyről jön, elkering egy

szétfoszlott lélekdarab

 

az elbomlás változás

ez kéne nagyon nekünk

ránk ült már rég a nihil

így csak csendben tespedünk.

 

Őszi metszet

Nagy száj az ősz ez ránk

lehel meleg pára

helyett hideg ködöt

fölöttünk kattintja

fogsorát rothadás

levélhalmok között

tejköd az körbevesz

létbizonytalanság

ebben derékig ülünk

és a létezés e szűk

metszetében lassan

végleg kikészülünk

 

(Karantének)