Kolozsvár, mostoha anyám
Ki meg nem szül, csak fölnevel
Kolozsvár, te vagy pótapám
Ki majd kertjében földel el
Kolozsvár, te vagy kezdetem
S te leszel a végem Kolozsvár,
hol harminchatnak
Hat az a húsz évem
Kolozsvár, őrlő másnapom
Véletlen szőtte mámor
A város könnyedén sebez
Ízével, pesti vándor
Mert a város verse ez,
Hol néha sírva táncol
Stefan nevű magyar gyerek
De most elég a táncból
Kolozsvár az, ki visszavár
Anya és szerető
Vagy, ki belém hálni jársz
Ágyad a temető
Te vagy, Kolozsvár, gyermekem
Déd- és szépapám is
Minden kocsmád egyetlenem
De persze szép a táj is
Kolozsvár az, hol árva vagy
Bár egykének születsz
Érted vagyunk és általad
Elég gyanús ügy ez
Kolozsvár, benned ez vagyok
Most éppen csak ennyi
Ennek neveltél, s gyűlölök
Versemnek hőse lenni
Magyar testvér, ki erre jársz
Ki adsz, kiosztasz, s elveszel
A város tűr, nem befogad
Ha többre vágysz, itt elveszel
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2018. augusztus 18-i számában)