Miklós Eszter: Fény(űzés)

2021. március 19., 08:31

Szabó Ottó: Bűn és szabad akarat

Fény(űzés)

A szabad akaratok
kezedbe nem való
kés-villa-ollóként állnak.
Míg gyermek voltál szóltak,
és nem véletlen óvtak
mindentől, ami sötétség,
évről-évre aludhatott ki
bennük a kétség.
De most mindig ellopod a fényt,
majd szőnyeg alá söpröd a tényt,
hogy az nem a tied, nem emberi
ahogy az éjszaka a fényeket
felénk kergeti.
Mire rájössz, a ráncok elfedik,
és tested már hiába kérkedik magával.
Csak bérled,
amit idővel kiváltasz a halállal.
Késő van és te megint azt hiszed,
előtte érsz majd haza,
aztán eltűnsz,
mint minden reggel egy éjszaka.
Te vagy a tévedő,
a későn ébredő,
az ember.
Bolond,
akit hagyni kéne a fényben,
hadd úszkálj egyedül az énben,
míg más időben
hazaér.

Petőcz András

Versek

2021. március 19., péntek

Jó volna látni az arcomat,
látni az arcom a szemeiddel:
megismersz-e még?

Fél 1 van, mondom,
az órámra nézek,
múlik az idő.

Nagy Milán László

Hullámhossz és más versek

2021. március 18., csütörtök

Nézzünk együtt a Napba és vakuljunk
meg, csak történjen már végre valami. Legyen mire gondolni
holnap ilyenkor, lefekvés előtt két különböző városban, kétszáz
kilométerre egymástól. Közös emlékek kapcsoljanak olyan frekvenciára,
amit csak mi fogunk.

Nagy Lea

Versek

2021. március 18., csütörtök

Álomnál pirosabb szigeteken,
füge illatú ájerekben,
mesékben megírt szférákban.

Partra szálltam.

Derzsi Pál

Babekó

2021. március 17., szerda

Babekó mélán baktatott,

vitte a rárohanó tájat,

kerengett körben befagyott

tavai fölött az alázat.

Farkas Wellmann Éva

A kegyvesztett balladája

2021. március 16., kedd

Uram, oké, az édenből kirúgtál,
Kegyeidből az utamat kiadtad,
S üstben habozva fő nekem ki lúg már –
Ám versbe szállok még egyszer miattad.
Egyedül vagy, elvégre, aki hagytad...
S amit le kéne róni, lásd, nehéz vám.
Elme s ösztön, mi bármit is vitathat –
Uram, csak ezt a börtönt most ne mérd rám!