Pethő Lorand: (kifakadás) és más versek

2022. augusztus 10., 09:12
Kopacz Mária: Nyár, akril – vászon, 2018

(kifakadás)

harminckilenc éve nézem halálom.
megszokom lassan. súlya van a földnek.
a dühödt nyár csonttá vetkezett
az utánam jövőknek.

tüdőmben kotyogás.
kilépek az ágyból.
ólomszürke homlokom a
szétszórt fényszilánkon.

tükrömben halál.
nézzük egymást hosszan.
torkomhoz tartom zsilettem.
megborotválkozzam?

 

hamvasztó nyarak

emlékszel a hamvasztó nyarakra?
véresre martak a pőcsik-legyek.
burjántól zöldülő kezekkel
kapáltuk a málé végtelent.

emlékszel? a lótetűk szaladtak,
vihogva tapostuk agyon,
vörös lábszárunkon összerezzent
izzadság és szúrós töklapú.

emlékszel? csak vártuk, bárcsak esne…
majd szédülten kapáltunk tovább –
nem is tudom, most, merre is keressem
gyermekkorunk dicsőbb himnuszát.

 

az én apám

soha nem láttam sírni apámat,
nem is tudom, ha vannak könnyei.
az én apám dolgozott, mint az állat,
míg kiette gyomrát zsíroskenyér.

az én apám hajdonfün áll a szélben,
arcán az istenverte föld,
leengedi a vedret a mélybe,
véréből merít.

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. júliusi számában)