Pethő Lorand: Versek

2020. szeptember 04., 10:20
Szabó Ottó: Pathmos

halálom első napján

hogy mit vétkeztem
tán annyit
mindig vártam
valakit
ki nem jött
ki nem nyitott
sem ajtót
sem ablakot
hogy mindig
vártam
hátha lesz
száraz tőkén
friss gerezd
hogy álmomat
ne altatók
s karjaiban
alhatok
hogy mindig
vártam
a nagy csodát
bámulva a
ködön át
szétmarva
lábam út
sara
mit vétkeztem
hogy nem tudom
felidézni
gyermekkorom

 

diadéma

ülünk. tépett nagykabát.
ősz. arcunkon zúzmara.
csak nézzük egymás homlokát.
csontomba vágod horgonyod.
a városnak zúg dala.
rozsdás nyikorgó mozdonyok
viszik a fákba vésett szerelmeket.
a nyár illatát.
gyermekkorod.

 

egyszer visszahív a tenger

egyszer visszahív a tenger
és a tört hajótestekre
rátapadsz mint csecsemő a
csecsre
bőrödön kagylók csigák
atlantisz romjain lebegsz
és az áramlatok fodros köntösén
madártetemek
látni fogod amerikát
a fjordokat
látni fogod mint a dollármilliárdok
szétmálnak a habok között
látni fogod a sziklaszirtjén a
szerelmest mint ugrik csobban
a cristo redentor kitárt karjait letörni
látni fogod a bengáli tigris utolsó szerenádját
mint alattad minden elsötétül
csend lesz
és sír sem lesz
és gyász sem lesz
látni fogod mikor visszahív a tenger

 

sírfelirat

pogány szívemben akácsor virágzik
utak sarába szétszórtam nevem
tájakat rajzoltam rideg garzonomba
remélve ez egyszer máshol ébredek
ingem alatt véres vattahalmaz
érzem számban minden fog lazult
anyám apámmal átsétál a tájon
ajkukról porlik –
fiam még aludj

 

kövek

köveket hordok golgotát építek magamnak
köveket hordok a kövek gurulnak szakadnak
köveket hordok tenyerem vérével festem
köveket hordok véres az ingem a testem
köveket hordok döngetem taposom lázzal
köveket hordok homlokom köveket áztat
köveket hordok dermedt hideg falaknak
köveket hordok a kövek nem tapadnak
köveket hordok halomban álljon
majd megfeszüljek golgotámon

 

két menet között

két menet között rágyújt hátradőlve
két menet között anyjáról mesél
két menet között kavafiszt idézve
két menet között szisszent felböfög
két menet között angyalokkal játszik
véres tollúját dobálva elém
két menet között árvább minden nőnél
haját simítja slágerén fütyül
két menet között elsápad a bőrünk
és a neonfényben vérrögös a láb
két menet között a fürdőkádon ülve
nézzük testünkben a futkosó halált

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. augusztusi számában)