Pethő Lorand: Versek

2020. december 04., 07:16
Ördög Noémi: La Muralla Roya I. (olaj vásznon, 85× 120 cm, 2017)

a nő dicsérete

te vagy
az
örökkévalóság
másnaposságomra
a jóság
abroncs ha koponya hasad


te vagy
a becentizett gesztus
szkrizofrénia & intellektus
a fent
s a lent
közötti járat
a féregrágta
corpus mundi


te vagy
a kattogás
a tengely
fejem fölött
a csillagtenger
gyomromban a lúgos oldat
állomás és esti metró


te vagy
a kör
a kor
a kezdet
te vagy
a le nem
jegyzett
mondat

 

a hetedik tavasz

lassan megszoktuk a hiányt
ha volt mit ennünk ettünk
ha átsétáltunk a városon
homályba borult testünk
néztük egymást mint lebeg
árnyékunk egyre foszlott
füledbe súgtam: miért szeretsz
válaszod: ne bolondozz...

 

tavaszutó

a tavaszt mindig is utáltam
ilyenkor elképzelem mindenki halott
és bordái közt zsenge fű csírázik
elképzelem mint az eltaposott
cigarettacsikkek kiegyenesednek
és elcsitulnak bennem a démonok


ilyenkor a villamos ablakából
m. hosszasan néz
én elfordulok


ilyenkor zakóm zsebében keresem a szavakat
ha egyszer találkozunk


ilyenkor remeg arcomon a hús
és sirályok sírnak az erkélyeken
és a letört muskátlilevelek
alá rejtőzködnek a hangyák


ilyenkor észrevétlen megyek az úton


ilyenkor mindig valaki fülembe súgja –
maradj –
majd elszívja előlem a levegőt


ilyenkor fulladozom


ilyenkor percekig nézem a napot
hogy tüsszentsek
zakóm ujjához kenem a taknyom

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. novemberi számában)