Pethő Lorand: Versek

2021. július 09., 14:59
Nemes László: Önarckép I. (akril, 50 × 40 cm, 2015)

a gyerek vagyok...

a gyerek vagyok ki szegeket ütött tenyerébe
a gyerek ki reszketve nyitogatta a fram hűtőszekrény ajtaját


a gyerek ki éveken keresztül álmosan énekelte deșteaptă-te române


a gyerek ki harminc év után is felböfögi a rántott párizsit


a gyerek ki bozgornak született
ki most schieß Ausländer


a gyerek ki minden pofon után visszaszívta taknyát


a gyerek vagyok kinek a hideg betonfalak mögött mellén rozsdázik a kulcs


ki az iskola büdös latrinái között eljátszotta gyermekkorát


a gyerek ki álmában dúdolja
sweet dreams are made of this
who am I to disagree


kit hallgatásra neveltek
de nem hallgat


a gyerek ki az ártatlanság pihéi között férfinek hitte magát majd lemosta a vért


a gyerek vagyok ki sárban tapicskolva tért haza
ki a halvány neonfény alatt Jeszenyint olvas


ki visszatartja lélegzetét
ki kézfejbe barna foltjait nézi


a gyerek kinek csontjába evődött az ölelés


ki váróteremben ébred
ki tükrödből néz &
kezedben szorítja pengéd

 

Bádogmadarak

1.
a tömegben széttépett arcomat keresem
a didergő villamosok ablakán lehajtott fejem


kezemben késsel ébredek
kezemben véres a kés


hallom mint ágyam alatt
                    liheg és
padlómra cseppenti nyálát az isten


nagyanyám tizenegy éven keresztül nézte a plafont
tizenegy éven keresztül nézte a plafonon
                    a madarak vonulását
tizenegy éven keresztül néztem
                    mint anyám s apám elfehéredik
torkukban eláll a nyelés
kezemben késsel ébredek
kezemben véres a kés


a távolt lesem s hagyom
végigsimítsa arcomon
kezét a tél

mondd hányadik döfésnél
riadnak fel a bádogmadarak?


2.
hűvös térdemen ringatom meg nem született gyermekem
csípi a dér
mi itt lakunk hol minden idegen
itt
honnan késsel rontok majd az úr színe elé
hogy megbocsásson
neked
nekem

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. júniusi lapszámában)