Rónai-Balázs Zoltán: Az félre olvasásról

2022. szeptember 07., 10:01
Botár László: Fehérfolt (50×70 cm, akril, vászon)

Hogy mennyi baj vagyon
félre olvasásból,
annak tudója csak
az egy Isten vagyon,
s aminthogy annak is, mekkorák az bajok!

Példát ada erre
szegén sógoromnak
az kálváriája,
szégyenbe hullása,
kitagadtatása,
végső soron való megszomorodása.

Az ki írást ösmer,
s nem idegen tőlle
penna, kalamáris
és árkus papíros,
annak nem újdonság,
mennyire hasonló
s betűnk az f-hez, és ugyan fordítva.

Történt vala penig,
hogy az jó sógorom,
ki volt köztudottan igen vitéz ember,
dicsőséggel nyere lovas viadalon
Gyula végváránál,
egy bizonyos ebfi :
Çetin basi ellen.

Majd penig fejével,
mit lemetélt vala,
üstöllést megindult
az várkapu felé,
mivel hogy janicsár
tíz üldözé vala.

Akkor még kegyelte
őkelmét Fortuna,
megtért jó épségben,
szerencsétlen lova bár hánya tajtékot.

Része volt azután
sok üdvrivalgásban,
dicsőség fényének
ráragyogásában.
De minden elmúlik!
Semmi sem állandó!
Az panta is rhei,
szerencse forgandó.

Jó kapitánya, hogy
híre messze szálljon,
leírta hőstettit,
hadd tudják meg itt is,
szülővárosában,
minek igen örült,
nem sejtvén jövendőt.

Ama levél megjött,
ámde köszönetje
nem sok vala néki,
mert azon passzust, hogy
„lovát sarkantyúzta”
kisbírónk az nagy sok
polgárok fülébe
csak máshogy olvasta.

Szörnyülködék asszony,
ember, egyöntetűn,
vala álmélkodás,
nagy felháborodás,
hogy a jó Antalunk
lovát farkantyúzta!

Haj, zúgott az Főtér!
Nem így ösmertük mi!
Nincs ott fehércseléd?!
És: megbolondult ez?
Lovát farkantyúzá,
midőn tíz janicsár
vágtat az nyomába?!

Gyenge felesége
menten elájula,
apósát szélhűdés
azonmód suhintá,
két lánya nemsoká
állt be apácának.
Derék apja, anyja
penig jobb híjában
Antalt kitagadák,
vált sehonnaivá.

Jó félévnek múltán,
mikor jöve haza,
csodálkozék erőst,
hogy tán leprás vala,
mert az városkapun
kívülrekedt vala.

Az jó ösmerősök
nem köszönték vala,
csak nyihogtak vala.
Majd mikoron magát
tisztázni akarta,
csak sárral dobálták,
közöttük magam is.

Mert hiába tudtuk,
hogy csak félreértés
ez a csúfos fejlet –
addigra kiderült,
kisbírónk hibája –,

de mindazonáltal
lovat farkantyúzni
nem keresztyén dolog,
jó érzésű ember
azt meg nem bocsátja,
ha megtörtént, ha nem:
Antal sógoromnak
nem is lesz itt sosem
szép ártatlansága.

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. augusztusi számában)