Stonawski József: Versek

2020. június 11., 14:52
Losonczi Béla festménye

Cseppet sem könnyű

Anyám könnyűbúvár,
magzatvizébe burkolt,
azután a semmiből hirtelen
fejünkre esett egy vesztegzár,
önkéntes hajótörés.
Valami újat kihozni belőle:
talán pótcselekvés.
Teljes receptorokból
jönnek a hangok,
majd lassú elfúlás
belső oldalán a maszkon,
ahol kenődik elkendőzve
a rúzs, a szó, a száj
szemek fehérjével vetekszik,
hogy láss
a kilátástalanságból kiutat,
mert a fény végén is ott van
az alagút.

 

Madártávlat

A valamikori galamb,
legalább is az lehetett,
most csont, és rászáradt bőr
anyám hátsó udvarában.
Agyamról is elmondhatnám,
ahol csirkéknek járása van
emlékeim között kapirgálva
ott feküdt, mit is tehetett
volna mást?
Neki nem lehetett
elővételi joga a halálra,
s a véletlen műve se,
mi legyártotta volna hirtelen
3D-s gyóntatóján.
Isten keze sem,
a messzire érő.
A szomszéd?
Ő a padlást sepregette.
Már csak így röptethette
el: utolsó galambját.

 

(Karantének)