Tárgyak napja
Nem, nem így volt. Egyenletes
otthonságom minden napján
kezem közé veszek régen
látott dolgokat. Úgy sosem,
hogy korábban tervezem, és
minden tárgyam, mintha magam
kofája lennék, szerteszét
rakom. Amúgy sincsen minden
tárgynak napja, érintés, és
emlékezés szerint sem. Az
előbbi: egyszerű, de csak
azokkal működik, ahol
előrébb veszem az időt,
ahol tudom, hogy a pontos
pezsgőspohár nászajándék,
ezt pedig itt harminckilenc
éve hozták, Kambodzsából
képeslapok. És a többi.
Visszafele - korát sosem
tudom. A tárgyak napját, mint
a kerti fák napjait, az
ültetési pontot, tudnom
kellene. Nem tudott tárgyaim
lefednék az öt kontinenst.
Tehát merengeni, ülni,
állni a mosás felett míg
nézed a mackód forgó far-
zsebét, kötésminták fel-
lazult vonását, vagy bármit,
a napja-nincsen tárgyakat,
mintha még most is csak azon
aggodalmaskodnál, hogy a
menni vágyó vendégeid
maradásra bírjad, pedig
azt sem tudod megmondani,
hogy mikor nyitottál ajtót.
Vírusvázlat
ad notam P. J. Utószó.
…hogy kit hányadik napja…
…magát a piedesztálra emeli…
…az ötödik huszonnégy órája,
vagy annyi se. milyen jó ez így.
mindenki mindent tud. itt semmi
dolga holmi… a magvetőnek.
hogy tavasz van, azt épp csak
észrevettem. – és pedig nem a
csatakos virradat, és a sűrű
trappban nem jön senki se még…
senki. amúgy kiváltképp mellékágú
figyelme kellene mindenkinek.
mesélni fogom a képen látható
ministránsokról, akik a maszkot
elhúzzák az arcuk elől, hogy az
Úristen fiának testét ebben az
időben kézbe kapják, lesz hozzá
vers is talán János után, de ezt
nem tudom, krízisnek is gyenge,
emennek meg tarthatatlan, hogy:
„a lovasok zuhogó, sűrű trappban
megjönnek a csatakos virradatban.”
Transzplant
Míg a modell visszaöltözik.
Míg azt keresed, merre menj,
ha ki kell bomlani, ha kész a kép.
Ha a könyvet éppen elolvastad.
Ha taknyos orral beszélni kell,
mert a sírás még a része volt.
Ha az asztaltól fel kell állni.
Susogsz-e a csendbe a vallomás
után? És próbálsz-e határt az
időben keresni, hogy kibújsz-e az
ölelésből, vagy amíg az este tart,
te is tartod magad, vagy hajnalig,
és majd reggel elfogadsz-e kávét.
És melyik vagy, ha lefele mész?
Ha a titoknak vége van. Ha nyaraltál,
de megérkezel, ha mész, ha bontod
az időt, mi van? Kiválni a szeméből
a határpillanatban, tükörben megtörő
lézeres nyaláb. Tenyérből kiválni.
A receptet megcsinálni, megenni.
A résen át? Míg majdnem otthon?
Ha lement a Time of my life, ha az
emelésből nem zuhantak el, de még
nem a stáblista van. És kínosan feszengsz,
vagy lebegsz a pillanatban, és mi vagy te,
ha nincsen benn a szív, az új, a régit
meg már kivették. És mi vagy te,
mondd, a félórás szünetben?
(Karantének)