Szabó Orsolya: Versek

2021. március 06., 20:51
Könczey Elemér: A szent család

Álmunk a gyermek

A gyerek jön
és álom.
Közösen álmodtunk,
ezért nem ismerlek még.
A lelked az enyém.
Holdfényes éjszakákon
amikor félsz majd,
megtanítom, mi az az eső.
Látod?
Nem kell félni.
Én is gyerek vagyok.
Én is gyerek vagyok?
És apukád szeret engem.
Fogod még a kezem.
Fogod még a kezem?
Belőlem vagy!
És mi marad nekem,
ha te nem vagy?

 

Fogadom

Fogadom
Hogy ott leszek
hogy mindig szerelmes leszek a mosolyodba
fogadom, hogy mindig fogok rólad írni
hogy veszekedni fogunk, hangosan
hogy mindig tudd, hogy mit gondolok
hogy boldog akarok lenni veled
és téged vártalak
hogy veled teljes az utam
fogadom, hogy nem felejtem el kivagyok
és néha úgy leszek veled, hogy nem látod
Isten előtt és mögött is esküszöm
hogy lesz növény a fürdőnkben
és sajt a hűtőnkben
hogy a közös világunk falára neon csillagokat festek, hogy mindig haza találj.
hogy táncolunk és szívunk
és lesz kertünk és mesénk
ahová jó születni és ahol jó felnőni
hogy lesz babánk, aki az én szememmel mosolyog és a te száddal kacag
hogy lesz amikor főzök és megpróbálok jó lenni.
hogy ha hívsz én megyek veled játszani
táncolni a parkettán vagy párnacsatázni.
És ha elfelejteném, hogy a tiéd vagyok, ne engedj el.
és ha te engednéd el túl korán a kezem,
én megcsókollak.
Ígérem, hogy jó anya leszek, úgy ahogy láttam.
és otthonunk lesz bármi lesz…

és a zseblámpába mindig lesz elem.
Tegyük ki a falra mennyire szeretlek
és ha megijedsz tőle, hát tedd be a fiókba!

Fogadom, hogy te leszel a családom.

 

Szabó Orsolya verse