Ternyila Pál: Versek

2021. szeptember 06., 09:56

Bukta Imre: Kivágott tűz (olaj, vászon, 110 × 80 cm, 2010)

utolsó táncunk

korom
szín
árnyék
öltöztet
majd
megnyílik
az ég
csarnoka
zafír
gyöngy
hullik alá
lassan
tengerré lesz
mint
szeretőm
könnye
e tintába
áztatott
p
e
r
g
amen
e
n

A szavannán

Vérző talajból
építek várat. Forró,
masszív erődöt.
Nem törődve a kígyók
s keselyűk hadával, mert
nyújtja rám nyelvét
a világ. Futhatok. De
el nem menekülhetek...

Száraz évszakok

Kiapadt könnypatakok
medrei várják a záport.
De a vonulattá nyúlt sóhegyek

nem engedik tovább
a ciklont, amely befoltozná
a tikkadt repedéseket...

A régi napok emlékei

Korán keltem. A paplan
még őrzi a tegnap melegét.
A parazsat, amit a múlt
évről hoztam át.
De kialudt kandallómon
ez már mit sem segít.

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. augusztusi számában)

Meghalt a Francescóék cicája

2023. november 16., csütörtök

szeretett felmászni mindenhová
függönyre fára szekrény tetejére
a felső ablakból mindig a szekrényem
tetejére ugrott
aztán onnan az ágyra

De ezen az estén, olyan szépen, mintha hímeznék a perceket,
egyszerre lépegetnek, egyszerre sóhajtanak,
egyszerre kapcsolják le a villanyt,
egyszerre fordulnak egymás felé ágyukban,
két, nagyon távoli ágyban.

Sükei Károly

Áttekintek és más versek

2023. november 12., vasárnap

Neked hajnalálom még az élet,
Vágyaidnak édent fest a képzet,
S nyájasan néz szép tündérkertjébe
A kígyó is a madár szemébe.
Álmaidnak legyek éber őre,
S ha fölébredsz sivatag jövőre –
Altató dalt mondjak jó szívednek:
Angyalom! Csak tégedet szeretlek.