Törteli Réka: Versek

2020. május 20., 08:54
Szurcsik József: Kis bálvány (rézkarc, 210 × 300 mm, 1989)

Bandiera rossa 

Forradalmárok voltunk. Igaz, már csak az ágyban.

Számomra minden ideológia elbukott. De hittem,

ha a széles delta mögé bújok, felszabadít majd az

a négyezer rándulás. Ezt ígérte, hogy visszahúz, és

nem körözünk többé. Előre! Meghajlott a dereka,

akár a sarló, a kalászaim csak úgy hullanak. A mag,

ami belőle tör fel, nem sarjad ki, glória helyett a feje

fölött vörös csillag, ami leáldozik, de csak hallgatom.

Mi lesz velem vasárnap délelőtt, ha elveszi a bibliám?

Nem lesz többé Jézus Krisztus, csak Marx szakállát

fésülgetem gondolatban, visszaemlékezek, hogy milyen

jó volt bízni valamiben, ami megfoghatatlan. Azt mondja,

nincs fölötte senki, nem létezik az Úr, és haldoklik a

mester. Simogatom a téveszméit, összeszorít az a két

lapocka, az aranyszínű rácsok közül bújtatom ki a kezem.

Szorosan összekulcsolva tartom, amíg egyesülünk. Mert a

test közös, de minden mást összehajtogattam, a zsebemben

dohos imakönyv. A kiáltvány kiesett belőle. Nem találom.

 

Homokszatén

Selyem párnákról, kék füstfelhőkről, izzadt nyárvégről

 beszél, szaténfüggönyön keresztül törnek át a szavak,

a pávatollas hajkoronát megkerülik.

A cigányasszony vörös szoknyáján repülünk, egyszer,

ha majd körbeér, homokot nyelünk, mert minden oázis forrása

kiapadt. Marad a tudásszomj és a ki nem köpött mondatok,

melyek, mint tüske a bőrben, együtt lélegeznek.

Így nőttünk mi is, együtt velük a gyulladt mindenségbe,

melynek közepe sárga, akár a napkorong, és kitörni készül.

A repedt burok körül elszürkülünk, maradnak a képlékeny nappalok

egy távol-keleti bordély ágyán.

Lehengeredik rólad a teremtő, a bőrredőin megcsillan a halandóság.

Elreped a porcelánkancsó, akár a tojáshéj, hámozod magadról, de

csak a színtelenség marad.

 

Kispolgári rend

Hőn szeretett bálványom

te vagy aki táplálsz

reggel a nyelvemen

 

A boldogságdrazsé tömény

szerotonin száguld

mellette 6 mg édes nyugalom

 

Ilyenkor engedelmes leszek

fekszem alattad (beteg pszichével)

szárazon nedves szemmel

 

Kikeményített lepedőnkön

patakzik a mocsok

Seprűnyél bennem

 

Feléd száll a törött pohár

ilyen békében élni

boldog(talan)ságban

 

Mindent elsöprő

kitalált (szer)elem.

 

TÖRTELI RÉKA  2000-ben született Zentán, a Vajdaságban. 2019-ben érettségizett a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégiumban mint képzőművészeti technikus. Jelenleg az Újvidéki Művészeti Akadémián tanul festészetet. Meg nem festett képeit próbálja versekbe tömöríteni.

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. áprilisi számában)

Legnézettebb
2020. augusztus 09., 09:53
2020. augusztus 06., 10:49
2020. augusztus 06., 09:12
2020. augusztus 08., 10:43
2020. augusztus 07., 09:54
2020. augusztus 06., 09:46