Tóth Erzsébet: Féknyúz

2020. október 25., 07:59
Miklós Lajos járműgyártó mester budapesti üzemének irodája (1940) – Forrás: Fortepan/Miklós Lajos

A féknyúz kisfiam az,
amikor a szokásosnál is nagyobbat hazudnak neked.
Hogy mi a hazugság, nehéz megállapítani,
de ha élve megnyúznak, vagy nem fog a fék csúcsforgalomban,
tudni fogod, mi nem az.
Tényekről csak magad tájékozódhatsz,
hiába ismered J.L. Borges lexikonját az eleve lehetetlen dolgokról.
Ő már régen élt, nem ismerte a véleményvezéreket.
A tényeket most a vélemények helyettesítik.
Én nem ismerek egy véleményvezért sem,
így nekem kell a véleményemet kialakítanom.
Kellene.
De nem vagyok olyan helyzetben, hogy véleményem legyen.
A szüleimnek sem volt, így nem adhatták át nekem.
A szomszédnak sem volt.
Vagy nem osztotta meg velem.
Az iskolában volt egy pár véleményvezér,
aztán hosszú évtizedekre eltűntek,
nem is hiányoztak nagyon.
Vélemény nélkül jól lehet boldogulni,
jobban, mint véleménnyel.
A vélemény bajjal jár, olyan, mint a spanyolnátha,
milliók halhatnak bele.
Ez a véleményem.
De én csak egy birka vagyok,
legelek a mérgezett fűből,
iszom a poshadt patakból, plázákba be nem teszem a lábam,
nehogy megfertőződjek valami véleménnyel.

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. október 24-i számában.)