December; karácsony közeleg.
Jöjj hozzám, jöjj kicsit közelebb.
A földet ellepik ősz ködök, nagy havak.
Esténként tőlem is, nekem is – védd magad, add magad.
Ölelj át, ölelj hát karodat, magadat – életed kitárva.
Pici kis Jézusnak magunkat szüljük, jöjj, bele a világba.
A három királyok már útnak indultak.
Kísérik őket, nézd, eljövők, régvoltak.
Életünk egén fenn egy csillag kigyullad.
József és Mária most összeborulnak.
Jöjj hozzám, engedj hát egy kicsit közelebb.
December; karácsony közeleg.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2020. karácsonyi számában)
Akár a táskát sarokba vágó kisdiák,
de mégis kétkedő hálával szállt a villamosra,
hogy máris karácsonyi szünidő, fel lehet
lélegzeni, tv-t bámulni, ha nincs áramszünet,
nem törődni az esélytelen alárendeltséggel,
nyelv- és iskolasorvasztó mioritikus
technikákkal, részvétmímelő széttárt karokkal,
s a többivel, stb.-vel…