Tóth László: December; karácsony…

Ozsvald Árpád

Karácsony

A szomszéd háztetőn
galambok alusznak,
angyalok zenéje száll
a vékony kéményfüsttel
a komor ég felé.

Eszteró István

Jézust is el fogják fogni

Akár a táskát sarokba vágó kisdiák,
de mégis kétkedő hálával szállt a villamosra,
hogy máris karácsonyi szünidő, fel lehet
lélegzeni, tv-t bámulni, ha nincs áramszünet,
nem törődni az esélytelen alárendeltséggel,
nyelv- és iskolasorvasztó mioritikus
technikákkal, részvétmímelő széttárt karokkal,
s a többivel, stb.-vel…

Hodos László

Ovidius és kora

Ti legyőzött népek istenei,
kik a szent Pantheonban otthont kaptatok,
vagytok volt-hazátok mérlegei
s kalmár módra Rómának csalnak rajtatok.

Győrei Zsolt

[Nő és múlik]

Nő és múlik. Magához von.
Folyton itt van.
Minden gondom: csodálkoznom
holtomiglan.

Nagy Milán László

Versek

Elutasítva a kínált dísztollat, 

saját, rozsdás, puhafa 

szárút vett elő. Családi 

pecsétgyűrűje örökletes 

rémképeket vert vissza

cvikkerének lencséjére.

Mikeczné Tóth Imola

Versek

Jött az ötlet, 
körénk gyűltek.
Szöcskekínzást 
tervezgettek.
Rémüldöztem.

Kitépték a 
hátsó lábát.
„Ugorj, ha tudsz!” 
Ezt kántálták.
Így gyalázták.

Acsai Roland

Versek

mert ott várt rá a lova, ahogy minden nap várta,
amíg a kórházban tartózkodott,
és akkor kiszállt a

kocsiból, átkarolta a ló nyakát, mint aki zokog

Muszka Sándor

Versek

Holnap vágják el a nyakát csak,
kést fennek, tálat mosnak a vérnek.
Tépik a tollat az ütőér körül,
virrad.

Szabó Lilla

Úton

Ülök, és hajamra száradt fű hullik

idegen e földön, kinek gyökerei mélyen

gilisztákkal csúszom, a talaj lágyan omlik,

vihar lesz, de szirmaim nem remegnek a szélben.

Szilágyi Ferenc Hubart

Ébredj, magyar!

Rögét de sok garázda had tiporta,

habár vigyázta szikla, várfalak –

Kárpát-hazánk, Te nagy, családi porta,

vigasztalan szívembe zártalak.