Nem vágyom már a holdra sem,
jó nekem a Csonka Beregben.
Félénk madaram, éji álmom
a szélszisszenéstől is rebben.
Jaj, hogy már a háztáji szél is
kígyó-lélekkel lett teremtve!
Hadd bóbiskolna, kínáljátok
jó tejecskével reggelente,
vagy kössetek szájára maszkot,
Covidot ne kapjon az árva.
Már a rettegés is ragályos,
éjszakám legyen kulcsra zárva.
És kendő kell a fényforrásra,
ne is nézhessek már tükörbe.
Alantas mélyén kobra fészkel,
s úgy vág, akár a járványgörbe.
Ha nem csókolhat álom-mézzel,
nyüves döggel ne traktáljon!
Vessen ki magából a hajnal,
s az anyaköddel odébb álljon.
Megjelent a Bárka 2020/6-os számában.