Árnyék
Árnyék vagyok a vizespoháron,
ha ujjaid köréje fonod.
Árnyék vagyok házad küszöbében,
ha bezárod épp az otthonod!
Árnyék vagyok a tánctan órán,
hol sasszéktól a parkett recseg.
Árnyék vagyok reggeljeidben,
ha a Nap kel, én megjelenek!
Árnyék vagyok, és tudott dolog,
hogy fény kell hozzám, fényes verő…
rávetülök az életedre,
semminek látszó életerő!
Árnyék vagyok jövőd zenitjén.
Sötét folt a tapétáidon!
Éjszakánként, ó láthatatlan,
de fényben társ bús sétáidon.
Árnyék vagyok, öl a naplemente!
Egy lekapcsolt lámpa is kiolt…
Sebezhető lidérc, ki Veled már
eggyé vált, örökre összefolyt!
(2018. 01. 15., Gyöngyös)
Itt a ködben
Itt a ködben áll egy viskó,
tornácán tótágas a tél.
Ki itt lakik, annak az is jó,
ha a szívedben elalél.
Ha szöszke nyár emlőcskéje
mézzel eteti meg, ha fal.
Lángra lobban, mint a kéve
és hiányodba belehal.
Tested bánya, lelked sajtár.
És vágyam fakó gyötrelem,
melybe sokszor bele halt már
a Mámor meg a Szerelem!
Tűvé tennék fél világot,
azért, hogy meglelhesselek!
Meztelen testedről virágot
tépnék, hogy szerethesselek!
Eke vassal rótt barázda,
Nyíló nyírfácska, az vagyok.
Légy a Múzsám, légy parázna!
Dalolj Drága!… Én hallgatok!…
(2017. december vége)
(Karantének)