Vörösmarty Mihály: Újesztendei szép kívánság

2020. december 31., 22:05
Ádám Gyula kászoni farsangi fotója

Kormosan, de tiszta szívvel,

      A füst barna fiai

Beköszönünk ma hozzátok,

     Házak boldog urai.

És kivánunk, és ohajtunk

     Ujnál újabb esztendőt,

Szerencsével rakodottat,

     Nem is egyet, sem kettőt,

Hanem igen, igen sokat,

     Annyit, mint a kis világ,

Mennyi csillag van az égen,

     Régi fákon mennyi ág.

De talán az sok is volna;

    Semmiből sem jó a sok;

Éljetek míg kedvetek tart,

    Éljen úri házatok,

Míg a szép leány kapós lesz,

    S kedves a bor, és kenyér,

Míg szomszédba a magyarnak

    Nem kell futni ezekért,

Míg szivetek, mint a gyertya

    Oly vídámon égdegel,

Szemetekben az örömtűz,

    És az erő nem hal el; –

Majd ha egykor kürtőtökben

    A pók szövi hálóját,

S vendég hagyta házatokból

    Füst nem ontja fel magát,

Majd ha nem lesz mit vakarni

    Sem odafenn, sem alúl,

S a korommal a vígság is

    Mindörökre elvonúl,

Akkor még ki kérdi többé,

    Hány meg hány hét a világ?

Jobb fekügyék a gödörbe,

    És takarja el magát.

De az Isten ójon attól! –

    Éljen a szent vígaság,

Ezt ohajtja a Földvári

    Tűzkármentő Társaság.

 

1830. január 1.