A levegő magába szívja az életet,
a hosszúra nyúlt árnyakból,
mint gyűrött szirmát bontogató virág,
minden reggel
új életre kel
a Remény.
Ó, fiam, mit tettél?!
Az anyád vagyok… Az első mind közül, ki téged óvni hivatott, és mégis, még engem is elborzaszt e tett! Mit tettél, Hamlet?! Gyilkossá lettél, egyetlen gyermekem!