és győzöl itt is, vaksi muslicák közt,ahogy rovom sétámat fel s alá,s e verset mondom, melyből, mint a lávatör fel szerelmünk árja, ritmusa,és közben, ízes barackmagként, számbanédes nevedet forgatom, Zsuzsa.
Szerelmi seb, sugározz tiszta fényt rám,vérforrásom te légy s az élet napja,mély árok, hol elnémult filomélámfájdalmam alá puha fészkét rakja.