Lajossal, a labradorral váltottam szót,férfi a férfival, együtt sétáltunk a folyópartra,oda, ahova szoktunk, ahol az árapasztóbelefolyik a Rába nevű dologba,amikor elhúzott mellettünk kettő nyúl és tíz darab őz.
ugyanakkor a gyermekkorom legelső felnőttgondolata, a szántóföldek, patakpartok és bitumenes focipályák látomása vagybennem, ne szűzies látomásokra gondolj,dehogyis, hanem friss ondóra éskamaszkori derűre, amikor a borízűés földszagú láng körbenyaldossa a magukatelfelejtő és újra megszülő évezredeket