Négy fal között történsz,vakablakon keresztül lát a világ –nincs bizonyíték létezésedre.Gondolkodsz, ki vagyde nem találsz megfejtést,csak mellkas középi szorítást.
Elharapsz, mint egy mondatot,szád vérrel telik meg.Hiányos a mondat,ma sem mondasz ki.
Átjár a tél, hetek óta dermesztőverejtékben forgolódom meleg szobámban.Tudom, jelen van, ágyam szélén ül.Lenyeli a fiókban hagyott klonazepám töredéket,fagyos lehelettel mondja, nem fogok már dideregni.