Makkai Ádám

Magyarország nevére

Neved Arkangyali Rendek
ragyogóra aranyozzák –
neved édes, neved áldott,
gyönyörű szép Magyarország!

Makkai Ádám

Teremtünk egyszer

– mint hahó az erdőt – a gyógyító napfényben

kacagva járja át:

egy független, gazdag Transylvániát,

hol füvekben, fákban, s a mozdulatlan földön

– bűbájjal vert mesék királya – szunnyad az ősi ösztön,

hogy haza születhet ott, hol ősidőknek

eszményei a sírokból kinőnek

Makkai Ádám

Petőfi Zoltán kiadatlan költeményei... (részlet)

A papa vad volt, csillapíthatatlan,

nekiment papnak, nemesnek, királynak.

Magamnak hasonló sorsot kívánjak?

Szívemben fortyog, fő a Múzsa-katlan,

          de gyöngyeimet én ebek elé

          sosem fogom dobálni. Íme, élek,

          hazugság volt csak a „vándorszínészet”,

költészetem halálom érlelé.

Bonczidai Éva

Nyugodj békében, Makkai Ádám!

Ignácz Rózsa író, színművésznő és Makkai János országgyűlési képviselő fia 1956-ban, alig 21 éves korában hagyta el Magyarországot, és korábban emigrált édesapja után Amerikába ment. A Harvardon és a Yale-en szerzett tudással felvértezve elismert amerikai nyelvész lett, édesanyja magyarországi könyvcsomagjainak is köszönhetően pedig széles látókörű, magyar költő, műfordító. 2015-ben tért haza végérvényesen szülővárosába. Mint mondta: „Annyiszor elszakadtam a hazától, hogy a végén már sosem szakadtam el tőle.”

Makkai Ádám

Csendes éj, szentséges éj

Mi, keresztények a béke vallása voltunk valamikor

a kezdetek legkezdetén. Mi csúszhatott félre

kétezer esztendő alatt?

Makkai Ádám

Szédült gyenge fejünk

Szédült, gyenge fejünk
a tudat csorba edénye –
sötétbe húnyó tükörként
döbbenve ismeri fel
                           kimért határait.