Eldőltél a parton, feküdtél a nedves fűben,hosszú horgas ég alatt, de melyik ég alatt?Már nem tudom. A Duna koszos vonójahúzta, árnyak imbolyogtak az ősi rigmuson.
A futó utakat, az éjbezuhanó kertet, a kígyózó ösvényt, a múlás ócskarítusait végül is megtanultad, de semmi öröktőlfogva már benned, az idő tölt be, nem a világ.