Helyőrség

Vedrana Božinović

Korona a szerelem idején

Azt mondják, hogy az eszkimóknak a hóra egy tucat szavuk van.

Azon gondolkodom, hogy borzalmasan unalmas vagyok. Korlátolt. Hülye.

Nekem csak egy szavam van a magányra.

És a félelem megesz, mint sötétben a moly a kötött gyapjúpulcsit.

Erdély - Vers

Viola Szandra

Trianonra

Minden egyes leélt napodnak

létezett egy ideája,

mielőtt eljött,

és létezik most is.

De száz éve nem úgy élsz

és nem akkor,

de legalább ott.

Délvidék - Szempont

Klamár Zoltán

„…Maradok a mesze távolban mind saját fijuk”

Beszélhetünk-e még személyes érintettségről az első világháború kapcsán, hiszen ebben az évben már a békediktátum kihirdetése, a vesztesekre kényszerítése is száz év messzeségben van. Ahogyan az egyéni emlékezet pereméről lassan, egyre fakuló emlékfoszlányokként elillan a dédapák alakja, úgy viselt dolgaik: az ünnepélyes rukkolások, harctérre indulás, vitézkedések, sebesülések, hadifogság és a szerencsések hazatéréséhez kapcsolódó narratívák is kikopnak a megritkult családi beszélgetések szövetéből.

Magyarország - Tárca

Horváth Júlia Borbála

Olajpaca a Dunában

Négyezer kilométerrel távolabb Mr. Shark külföldi olajmágnás elégedett. Aznap akadálytalan volt a kitermelés, a tankerei dagadnak az őslények és elhalt növények rothadásából nyert ragacstól. Dehogyis rothadás! A mister inkább hisz abban, hogy a Föld mélyén valamely szervetlen anyagok titokzatos robbanásából keletkezik az ő haszna. E gondolat zárta az aznapi munkát, Shark tehát vette tarkóellenzős cowboykalapját, és bevágódott a sofőrrel megfejelt légkondis terepjáróba.

Magyarország - Tárca

Leczo Bence

Mi ér meg öt órát?

A minap egy barátom javasolta, hogy üljünk le beszélgetni egy kávézóba. Egy franchise-ba. Ódzkodom az ilyen helyektől, így megpróbálta vonzóbbá tenni: van ott egy kávé, amit ki kell próbálnod, öt órán keresztül csöpögtetik, diffúzióval csinálják – itt kezdtem zavarba jönni –, ráadásul laborkávé. Amellett, hogy ennyi ideig készül, erős és finom, ráadásul hideg is.

Vers

Erdély - Vers

Bogdán László

Egerek, erődök, őszirózsák, garnizonok

Párhuzamosan zajlott két nagyralátó élet.

Minek következtében én így vagy úgy, de élek!

Rigmusokat firkálok, fejfára, sírkeresztre.

Idézem kósza árnyuk, míg el nem nyel az este.

Vagy a nagy sötét erdő. Violát is hívhatnád!

A derengő tisztáson, ki tudja, kik várnak rád?

Magyarország - Vers

Szécsi Margit

Versek

Ó majd kitűz az ország,
kénytelen vállal,
bajban elhenceg véled:
sajgó virággal.

Novella

Erdély - Novella

Murányi Sándor Olivér

Vizes vágta

Ábel a házas nőket szereti. Többször próbáltam elmagyarázni neki, hogy a hervadásban nincs kaland. Szerinte van. Hiába győzködtem a huszonévesek frissességéről, azzal felelt, hogy huszonéves lánya van, és a lánya korosztályához mégsem nyúl az ember. Már miért ne nyúlna? Ábel író akar lenni. A debreceni ﬁlozóﬁa tanszéken tanított óraadó tanárként. Állítólag már ott vadászott minden egyetemista lányra, később be kellett érnie a férjes asszonyokkal. Örök kalandor, amolyan vérbeli ragadozó, aki nem élhet feszkó nélkül – akkor sem, ha néha elpanaszolja nekem, hogy a tizenegy képben levő foglalt harmincas nő közül mindennap más tetszik neki, de a ma legjobban tetsző kifejtette neki, hogy lehetetlen vele normális életet élni. – Miért várják el valakitől, hogy egyszerre legyen normális és zseniális? – próbálom kérdéssel vigasztalni.

Magyarország - Novella

Dálnoki Zoltán

Egy banánhéj szakszerű befogása

– Denevér? Hogyne, értem. A fűben… hát nem hiszen, hogy éppen ott pihenne, nem szoktak… Tessék mondani a címet! Igen, ismerem, ott vannak azok az új társasházak, arra tetszenek lakni, ugye? Az utcának melyik felére esik ez a házszám? – Maja jegyzetelt a kis noteszbe, rutinosan hárítva a kocsi zökkenéseit (...) – Igen, már úton vagyunk. Igen, de ne tessék hozzányúlni. Igen, hölgyem, lehet, hogy mégis csak pihen. Nagyon kedves, hogy tetszik rá vigyázni.

Képzőművészet

Erdély - Képzőművészet

Bálint Tamás

Egy „pirkáló” ember – beszélgetés Sárosi Csaba grafikussal

„Egy nyári vakációban otthon – Csomafalván, mikor még népesebb volt a feleségem családi háza –, szokásom szerint kisszéken ülve rajzoltam örök témámat, az öreg almafát, mikor Juliska, a szomszédasszony nagy érdeklődéssel kérdezte: maga mit pirkál ott? – Hát ezt a fát próbálom lerajzolni – volt a válaszom, de elkezdtem gondolkodni, honnan jöhetett, mit jelenthet ez a szó. Aztán elfogadtam: egy ember vagyok, aki csak pirkál egy darabka papírra, és boldog vagyok, ha sikerül a pirkálásom.”

Magyarország - Képzőművészet

Bonczidai Éva

„Jobbat a Majalesnél úgy sem tudok festeni, az meg senkinek sem kell”

Első önálló kiállítását Szinyei Merse Pál 1905-ben, hatvanéves korában rendezte. Pályája végül is sikertörténet – csak épp azt is meg kellett érnie, hogy egyes pályatársai gúnyolódtak rajta, apja csak a sikertelenségét látta, a felesége nem bízott a tehetségében. Semmi sem úgy és nem akkor történt, amikor arra jövőt lehetett volna alapozni.

Gyerekirodalom

Magyarország - Gyerekirodalom

Lovranits Júlia Villő

Alíz Kertországban

A mély fűtenger közepén kis, százszorszépfüzérekkel díszített tisztásra érkeztek. Parányi népség vonult ott fel. Virágszoknyás leánykák, kedves egérkék pörögtek, forogtak, a vörösbegy és az ökörszem énekének dallamára.

Magyarország - Gyerekirodalom

Vibók Ildi

Öri-Bari Állattárs Kereskedés

A Puha Pite szőrén-szálán eltűnt! Vagyis igazság szerint az ajtaja még megvolt, de az a tábla, ami fölötte lógott, és az volt ráfestve narancssárgával, hogy:

Puha Pite Pékség Mintaboltja

no az tűnt el, és a helyére valaki egy tök másik táblát akasztott. Egy zöldet, amire meg azt pingálták, hogy:

Öri-Bari Állattárs Kereskedés

Ráadásul citromsárgával.