Nagy László

Varjú-koszorú

Sortüzek döreje szédít,

szív szakad és vakolat,

gyász-szalagok közt az Édes

már megint sírva fakadt.

Kolev András

Faltól falig…

Faltól falig, kenyéren és vízen,
a meggyötörtek halni élnek.
Duzzadt szemükben ég a csend, hiszen
hiánya fáj a tiszta fénynek;
s őrök sötétlő hangja csattan,
mihelyt a rácson túlra néznek.

Az óra áll, kínokra kín kövül,
pokrócok bűze száll a zajjal.
Legyek keringnek homlokok körül;
bordákra mért ütés a hajnal.

Jenei Gyula

Tizenharmadik nap

beborította a tetőket is, a fákat, a járdát, mindent

belepett a fehérség, amely a tisztaságot jelképezi,

vagy jelképezhetné, de valójában csak arravaló,

hogy elrejtse a mocskot. a fehérről persze eszünkbe

juthat, hogy bánatában ősz lett és öreg, és hogy

hiába van tavasz, most mégis tél van és csend

és hó és halál, de amikor a pékségből jövök hazafelé,

s a hatalmas pelyhekben hulló hó megül a sapkámon,

a kabátomon, egybefüggő szűz havat találok a híd

járdáján, és már nem látszik húsz perccel ezelőtti

lábnyomom, és mások nyomai sem, majdnem olyan

kihaltak most az utcák, mint egy határ győző-regényben

(mert járvány van, s talán maga az ember ez a járvány).

Károly Dorina

Versek

Utánad is csak az éhség

és csak a méreg, mi marad.

Belőled sem lesz jó apa,

nem gyötör majd a hűség.