Jakubecz Márta

A fekete

Amúgy nemrég jött rá, hogy boszorkányos megérzései vannak. Nem egyszer előfordult, ha valakivel álmodott, másnapra az illető eltörte a bokáját, vagy akut megbetegedés miatt szállította el a rohammentő. Olyan is volt, hogy reggeli kávézás közben váratlanul és indokolatlanul eszébe jutott egy falubeli, majd néhány óra múlva megtudta, valami tragédia történt a illető családjában.

Szilágyi-Nagy Ildikó

Aratók

– Nem a városban voltam. Csak Pákozdig mentem. Ott kellett egy kőkerítést befejeznem, amit valaki jó öt éve otthagyott. Kedvesek voltak ezek a fiatalok, meg furcsák. – Ki nem furcsa manapság?

– Nem rosszból értem. Hanem aratóbált tartanak, mondták reggel, amikor odaértem, de én csak dolgozzak nyugodtan. Gondoltam, hogy akkor befejezem, mire a bál kezdődik, de már el is kezdték. Reggel nyolckor, nekem meg ment a betonkeverő. Azt mondták, hogy azért, hogy még ne legyen olyan meleg. Végül is szabadnap, akkor táncolnak, amikor akarnak. De aztán egyáltalán nem táncoltak. Hanem volt ott egy kis darab föld, amiben a gaz között nőtt egy kis búza. Azt próbálták learatni.

Kudelász Nóbel

Mire a húsleves elkészül

Ekkor kopogtak, és bejött a sánta szomszédasszony, Paluskainé, egy csirkefejjel a kezében. Azzal mutogatott a szekrény felé, és mondta, hogy kapcsoljuk be a tévét, mert megváltozik a világ, nem kéne lekésni. Apám megkérdezte, hogy az öreg Gebefügi – Isten nyugtassa – jóslatára gondol-e. Igen, arra, mert a rádióban hallotta, hogy Csáut elfogták.

Csukárdi Sándor

A Czigány-metamorfózis

(1908) Az abszint még lötyögött a pohárban az előző pillanat emlékeként. Jó volna újra meglöttyinteni – gondolta Ady. Pisszenni sem szabad. Czigány kezében megroppant az ecset, és festék fröccsent a vászonra. Még több barnát kellett felvinnie. Oda a szeme köré. Endre nem mozdult. Ő nagyon is csúnyának vallotta magát, de Dezső keze és az ecset most még ocsmányabb külsőt adott a költőnek, akinek ez tagadhatatlanul imponált.

Zsidó Ferenc

Ipari forradalom

A tovahenger rövidesen elnyerte méltó helyét a kunyhó sarkában, miután az öreg kanász gyűjtött annyi bátorságot, hogy ezt a radikális intézkedést megtegye. Ezután már nyugodtabban ment a disznóihoz. Egy ideig eléggé felületes kapcsolatot tartott fenn hengerével, reggelente, ébredés után tisztelettel köszöntötte, de mivel sosem kapott választ, idővel lemondott az udvariasságnak eme megnyilatkozásáról. Maradt a néma tisztelet, melybe jó adag elutasítás is vegyült.

Távolságtartását megérthetjük, megbocsáthatjuk, ha számításba vesszük, hogy nem igazán tudott mit kezdeni a talált holmival, mert arra nem gondolhatott, hogy motorizálja tevékenységét. A disznóőrzés nem volt alkalmas erre, különben is az öreg kanász annyira távol született és élt az iparosodott világtól, hogy még eme csoda folytán birtokába került henger sem tudta meggyőzni arról, hogy egyáltalán létezik efféle világ.